Közös székelyföldi könyvtárinformatikai struktúráról, valódi tartalommal megtöltött, intézményesített gyakornoki programokról, eddig kihasználatlan pályázati lehetőségekről is szó esett az 5. Sikeres Székelyföld konferencián Csíkszeredában, ahol Hargita és Kovászna megye kulturális intézményeinek vezetői, munkatársai, önkormányzati vezetői találkoztak.

Közös székelyföldi könyvtárinformatikai struktúráról, valódi tartalommal megtöltött, intézményesített gyakornoki programokról, eddig kihasználatlan pályázati lehetőségekről is szó esett az 5. Sikeres Székelyföld konferencián Csíkszeredában, ahol Hargita és Kovászna megye kulturális intézményeinek vezetői, munkatársai, önkormányzati vezetői találkoztak.

A mintegy 100 résztvevős konferenciát Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke nyitotta meg, ezúttal is hangsúlyozva a két megye együttműködésének fontosságát. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint az utóbbi időben sűrűsödtek a kulturális események a Székelyföldön; az I. Székelyföld Napok keretében nem “az egyébként is megszerveződő rendezvényeket” tettük fel a listára, hiszen ezek nem maguktól szerveződnek – hívta föl a figyelmet. Bár válság van, nem fogalmazhatunk úgy, hogy a művészetre költött összeg pénzszórás, hiszen nem szórjuk, mert megdolgoztunk érte, tette hozzá. Székelyföld sikere elsősorban a kultúráján múlik – ha ezt megértettük,
nem érdek-, hanem értékközösséget

tudunk építeni – jelentette ki Sógor Csaba európai parlamenti képviselő. A kultúra az a tényező, ami miatt nem egyszerűen Hargita, Kovászna és Maros megye fejlesztési tervéről beszélhetünk, hanem Székelyföldéről; ugyanakkor felelősséggel tartozunk a szórványért, az egész Kárpát-medencéért. Az is nagyon fontos, hogy ne zárkózzunk be a nemzeti hagyományainkba – szögezte le a politikus.

A beszélgetést a térség kulturális erőforrásainak fejlesztéspolitikai lehetőségeiről Czene Zsolt magyarországi térségfejlesztési szakértő előadása nyitotta meg. A kultúrát térségi erőforrásnak tekintjük, tágabb értelemben ez a közélet kerete, alapja; gazdasági tevékenységek építhetők rá, jövedelmet termel, munkahelyeket teremt – tehát egyik legfontosabb „vagyonunk”. Szokásaink, alkotásaink, hagyományaink olyan fölhalmozott tudáskészletet alkotnak, amire építeni lehet.

A kulturális intézményekkel szemben elvárásként fogalmazódik meg, hogy termeljenek gazdasági hasznot, részben termeljék ki a fenntartási költségeiket. Kelet-Közép-Európában közpénzből tartjuk el a kultúrát, míg nyugaton kialakult a mecenatúra rendszere. Ugyanakkor nagyon sok európai, nemzetközi forrás bevonására lenne lehetőség, amellyel egyelőre kevéssé élnek a Székelyföldön. Czene Zsolt több nemzetközi példát ismertetett kulturális alapú fejlesztési stratégiákra, amelyek egy-egy térség, város vagy akár lepattant ipari negyed fellendülését célozták meg kulturális beruházás által (a budapesti „Ráday kultucca” projekt, kézművesek utcája Ausztriában, mint turisztikai attrakció stb.) A szakember szerint

Székelyföld alkalmas arra, hogy regionális egységgé váljon,

van erős térségi identitása. Ám kell arra számítani, ha a stratégiai gondolkodás elindul, társadalmi részvétellel, hosszú folyamat lesz. Fontos, hogy ez a formálódó, jövőre vonatkozó stratégia egyszerű, mindenki által megérthető célt tűzzön ki; továbbá elengedhetetlen a folyamatos visszacsatolás a polgárok felé.

A plenáris előadást a külön helyszíneken megszervezett szekcióülések követték, amelyek eredményéről egy összegző beszélgetésen a megyei tanács Márványtermében számoltak be a szekcióvezetők.

A hivatásos (magas)kultúra intézményeinek helyzetértékelését, jövőképét tematizáló szekcióülésen többek közt elhangzott, hogy a kortárs képzőművészek alkotásainak nincs népszerűsítési tere a Székelyföldön, Sepsiszentgyörgy és talán Marosvásárhely kivételével. Igényként merült fel, hogy az önkormányzatok biztosítsanak intézményes keretet minden művészeti ág (színház, képzőművészet, komolyzene, táncművészet) fejlődéséhez; fejleszteni kellene az intézmények közti kapcsolatokat; létrehozni egy közös kulturális pénzalapot, amelyből arányosan részesülne minden művészeti ág – számolt be az elhangzottakról Papp Kincses Emese szekcióvezető.

Az épített örökség szekcióban a résztvevők két fő problémát azonosítottak: a hatékonyság hiányát és a mentalitásváltás sürgető voltát. Ahhoz, hogy

az örökségvédelem ne csak elpuffogtatott frázis legyen,

az egyelőre elszigetelt, egyéni vagy civil kezdeményezések helyét egy közös, összehangolt stratégiának kellene átvennie, illetve helyi szinten is alkalmazni kellene ezeket az elveket. Az épített örökség megőrzésének fontosságát tudatosítani kell az emberekben, hiszen a társadalom jelenleg nincs erre szocializálva, nem érzi problémának – vázolta a szekció megállapításait Túros Eszter művészettörténész.

A kultúrakutatás irányait feltérképező szekcióban új kutatási témákról, illetve a kutatási eredmények alkalmazott fejlesztési lehetőségként történő hasznosításáról beszélgettek. Felmerült annak szükségessége, hogy a létező kultúrakutatási eredményeket, tanulmányokat információs hálózattá alakítva tegyék hozzáférhetővé; illetve rendszeresíteni kellene a térségi kultúrafogyasztást feltérképező kutatásokat – mondta el Bodó Julianna szekcióvezető.

A könyvtár és információs társadalom tematikáját felölelő beszélgetésen többek közt javasolták egy közös, integrált számítógépes rendszer létrehozását a székelyföldi könyvtárak számára. Az együttműködés főleg a beszerzés szempontjából költséghatékony, a feldolgozás is gyorsabb;

a könyvtárak meg tudnák osztani egymással készletüket.

Hollanda Andrea szekcióvezető azt is elmondta, a résztvevők egyetértettek abban, hogy borzalmas állapotok uralkodnak a községi könyvtárakban, van, ahol a nyolcvanas évek óta nem frissült az állomány – nem csoda, ha az emberek nem mennek oda olvasni. A szakképzésről, szakértői képzésről szóló beszélgetésen – amelyet Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője moderált – a felnőttképzési rendszert megalapozó törvényi és működési háttérről is kaptunk tájékoztatást Péter Zoltántól, a Hargita megyei képzéseket akkreditáló bizottság vezetőjétől.

Hargita megyében 2004 óta folyamatosan akkreditálnak új képzéseket, mostanáig több mint 17 ezer ember iratkozott be ezekre a tanfolyamokra, 93-94 százalékuk el is végezte azokat. 91 féle szakmában adnak képesítést, ám ebből csupán néhány kapcsolódik a kultúra területéhez. Lázár Csilla, a Soros Oktatási Központ vezetője egy jelentős, kihasználatlan lehetőségre hívta fel a figyelmet: a kultúra területén dolgozó szakemberek tanuljanak európai kollégáiktól.

Amíg nincs helyben kultúrmenedzseri képzés,

az uniós együttműködési projektek keretében lehetőség van részt venni találkozókon, konferenciákon, akár több hónapos szakmai gyakorlaton is. Kiemelte a Gruntwig felnőttoktatási pályáztató kiírásait; bukaresti kirendeltségükön rugalmas, professzionális csapat dolgozik, akik „kézen fogják” a pályázókat, egyénileg és intézményként is lehet hasonló továbbképzési programok költségtérítésére vagy saját programok indítására pályázni. Kevés beadott pályázat van Székelyföldről, mert az emberek nem tudnak róla; egyetlen előfeltétel: egy idegen nyelv ismerete – hívta föl a figyelmet.

Nistor Laura, a Sapientia adjunktusa partnerség kiépítését kezdeményezte középiskolák, az egyetem és a kulturális intézmények közt. A diákokat időben, nemcsak középiskola utolsó félévében kellene tájékoztatni a lehetőségeikről; a társadalomtudomány osztályokba járókat például bekapcsolhatnák kis kutatásokba, bejárhatnának egyetemi előadásokra. Az egyetemi hallgatókat pedig be kellene vonni az intézmények munkájába, gyakornokként közelről betekintést nyernének a kultúrmenedzsmentbe, szakmai tapasztalatot szereznének, az intézmény pedig ajánlólevéllel is segíthetné a később munkát kereső végzős diákot. Bíró A. Zoltán, a Székelyföldi Fejlesztési Intézet vezetője arra kérte a résztvevőket, minél több konkrét ötlettel, javaslattal éljenek utólag is, írásban. A szekcióüléseken elhangzottakat jegyzőkönyvbe vették, a javaslatok leltárát feldolgozzák, stratégiai dokumentum készül, konkrét projektötletekkel, amelyet a döntéshozókkal partnerségben valósítanak meg. Mindenkit meg kell győzni arról, hogy a kultúra több, mint támogatást váró ágazat: a térségi identitás erősítő- és szervezőereje – zárta mondandóját Bíró A. Zoltán.

A következő Sikeres Székelyföld-konferencia egy hónap múlva Sepsiszentgyörgyön lesz egészségpolitika témakörben.transindex.ro