Az Európai Parlament / Plenáris ülések


Az Európai Parlament tevékenységének legkézzelfoghatóbb eseménye a plenáris ülés, mely a parlamenti bizottságokban és képviselőcsoportokban végzett jogalkotási munka betetőzését jelenti.

A plenáris ülés az a hely, ahol az Európai Unió polgárainak képviselői – az európai parlamenti képviselők – részt vesznek a közösségi döntéshozatalban, és érvényre juttatják nézőpontjukat a Bizottságnál és a Tanácsnál.  Hosszú ideig az Európai Parlament egyszerűen csak vitafórumként és konzultációs szervként szolgált.

Mióta az európai parlamenti képviselőket közvetlen és általános választójog alapján választják, és hála a képviselők tevékenységének, az Európai Parlament hatalma megnőtt, és a Tanáccsal egyenrangú társdöntéshozóként működik a közösségi jogszabályok mintegy háromnegyede esetében. A Parlament plenáris ülésén ma az Európai Unió 27 tagállamának 736 képviselője vesz részt a 23 nyelven zajló vitákban. A képviselők, a tisztviselők, a tolmácsok és a fordítók mind szigorú szabályok szerint végzik munkájukat az ülések hatékony lebonyolításának biztosítása érdekében.

A plenáris ülés résztvevői:
A plenáris üléseken az Európai Parlament elnöke elnököl. Az Európai Parlament elnökének munkáját tizennégy alelnök segíti. Az elnök nyitja meg az ülést, az aktuális időpontnak megfelelően hol felszólalással, hol tiszteletadással. A Parlament ügyel arra, hogy mielőbb reagáljon a jelentős aktuális eseményekre, s ennek megfelelően nem habozik módosítani napirendjét, hogy az Uniót cselekvésre ösztönözze. A Parlament elnökének befolyása meghatározó lehet e tekintetben. 

Az ülés alatt az elnök adja meg a szót a képviselőknek és ügyel a viták megfelelő lebonyolítására. Õ irányítja a szavazásokat, terjeszti a képviselők elé szavazásra a módosításokat és a jogalkotási állásfoglalásokat és állapítja meg a közgyűlésen belül a szavazatok többségét is. Õ határozza meg a néha hosszú és igen bonyolult szavazások ütemét. 

A 736 európai parlamenti képviselő több ideológiai meggyőződést képviselve jelenleg 7 képviselőcsoportot alkot. Vannak képviselők, akik egyetlen képviselőcsoporthoz sem tartoznak, őket „független képviselőknek” nevezik. A képviselőcsoportok határoznak arról, hogy milyen kérdések kerüljenek terítékre a plenáris ülésen. Módosításokat is előterjeszthetnek a plenáris ülésen szavazásra kerülő jelentésekhez. Ugyanakkor képviselőcsoportja egyetlen képviselőt sem kötelezhet arra, hogy egy bizonyos módon szavazzon. 

Az Európai Bizottság  és az Európai Unió Tanácsa is részt vesz a plenáris üléseken, hogy megkönnyítsék az intézmények közötti együttműködést a döntéshozatali folyamat során. Az Európai Parlament kérésére a két intézmény képviselői is nyilatkozhatnak, vagy beszámolhatnak tevékenységükről, amikor válaszolnak a képviselők által hozzájuk intézett kérdésekre. A viták lezárulhatnak egy állásfoglalás megszavazásával.

Mivel a plenáris ülésen sokan vesznek részt, nem lehet rögtönözni, amennyire csak lehetséges, előre szabályozott rend szerint kell folytatni az ülést. A Képviselőcsoportok Elnökeinek Értekezlete ezért pontosan összeállítja a plenáris ülések napirendjét. 

Ezzel párhuzamosan az állandó és ideiglenes parlamenti bizottságok elnökeiből álló Bizottsági Elnökök Értekezlete ajánlásokat fogalmazhat meg az Elnökök Értekezlete számára a bizottságok munkájának témájára és a napirend megállapítására vonatkozóan.

A plenáris ülésen végzett munka:
A Parlament augusztus kivételével minden hónapban plenáris ülést tart Strasbourgban, egy hétfőtől csütörtökig tartó, négy napos üléshét keretében. Évente hatszor Brüsszelben is ülésezik két-két napot (szerdán  és csütörtökön). Az üléshét ülésnapokra bomlik. 

A plenáris üléseket elsősorban a vitáknak és a szavazásoknak szentelik. Csak a plenáris ülésen megszavazott szövegek és a parlamenti képviselők többsége által aláírt írásbeli nyilatkozatok (123 cikke) számítanak az Európai Parlament hivatalos aktusainak. 

A vizsgált téma és a választott jogalkotási eljárás alapján különböző  típusú szövegek születnek:
-a jogalkotási jelentések a Parlament által a különböző közösségi jogalkotási eljárások keretében megvizsgált szövegek. Ilyen jogalkotási eljárások lehetnek a következők: együttdöntési eljárás, hozzájárulási eljárás és konzultációs eljárás. Csak az együttdöntési eljárás biztosít a Parlament számára az Európai Unió Tanácsáéval egyenlő jogalkotói szerepet. Egyes parlamenti jelentéseknek így nagyobb „súlyuk” van, mint másoknak.
-a költségvetési eljárás: az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa alkotja az Európai Unió költségvetési hatóságát, amely minden évben meghatározza az Unió kiadásait és bevételeit.
a nem jogalkotási jelentéseket a Parlament saját kezdeményezésére dolgozza ki az illetékes parlamenti bizottságon belül. E szövegek elfogadásával a Parlament megszólítja a többi intézményt és európai szervet, a nemzeti kormányokat, vagy harmadik országokat, felhívva figyelmüket egy adott témára, és reagálásra késztetve őket. Bár e kezdeményezéseknek jogi értékük nincs, a szövegek parlamenti legitimitása javaslatok megfogalmazására sarkallhatja a Bizottságot.

A plenáris ülés alatt a Parlament bármely számára fontosnak tűnő témával kapcsolatban nyilatkozhat. Felkérheti továbbá a Bizottságot, hogy a véleménye szerint közösségi aktus kidolgozását szükségessé tevő kérdésekkel kapcsolatban nyújtson be megfelelő javaslatot. Az ülésnek egy úgynevezett, a Tanácshoz és/vagy a Bizottsághoz intézett kérdések órája elnevezésű része is van. A Bizottsághoz intézett kérdések órájára általában kedden, a Tanácshoz intézett kérdések órájára általában szerdán kerül sor. A kérdéseket előre, írásban kell benyújtani a Parlament elnökének, aki dönt azok elfogadhatóságáról. 

A Parlament éves munkaprogramját a plenáris ülés fogadja el minden évben, általában júniusban, a Képviselőcsoportok Elnökeinek Értekezlete javaslata alapján. A munkaprogram jelzi a parlamenti bizottságok és a képviselőcsoportok ülésheteit is. A plenáris ülés napirendje jelzi, hogy a Tanács, a Bizottság és az Európai Tanács nyilatkozatait, továbbá a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdéseket követően lesz-e állásfoglalásra irányuló indítványról szóló szavazás. Többek között az emberi jogok, a demokrácia, valamint a jogállamiság megsértéséről szóló viták vezethetnek állásfoglalási indítványokhoz. Ezeket a szövegeket általában egy bizottság, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő nyújtja be. 
Az ülések jegyzőkönyve rögzíti az adott ülés eseményeit és számol be a tevékenységekről (benyújtott dokumentumok, viták, szavazások, szavazásokhoz fűzött magyarázat, jelölések stb.). A szavazások eredményeit a jegyzőkönyvhöz csatolják mellékletként.

A plenáris ülés munkarendje:
Határozatot megelőző vita - Mielőtt egy parlamenti jelentést szavazásra bocsátanának, vitára kerül sor, melynek során felszólalnak a Bizottság és a képviselőcsoportok képviselői  és a képviselők is. A gyakran nagyon rövid felszólalási idő  a szót kérő képviselők számától függ.
A gyakran rövid szavazásoktól eltérően a viták néha órákig is eltartanak, a felszólalni kívánó  képviselők számától függően. A képviselők leggyakrabban anyanyelvükön szólalnak fel, felszólalásukat az ülésen jelen levő tolmácsok fordítják le a felszólalással egyidejűleg az Unió többi hivatalos nyelvére. 
Az ülésteremben a felszólalási időt az alábbi szempontok alapján osztják szét: egy első részt egyenlően osztanak fel a képviselőcsoportok között, egy második részt pedig a képviselőcsoportok taglétszámával arányosan. A szót kérő képviselők neve képviselőcsoportjuk taglétszáma szerinti sorrendben felkerül a felszólalók listájára. A felszólalások vonatkozásában elsőbbséget kaphatnak az illetékes bizottság és a véleménynyilvánításra felkért bizottságok előadói. 
A képviselők rendszeresen fogadnak meghívottakat is az ülésteremben, az államfőket például általában ünnepélyes ülés keretében.

A szavazások
A szavazásokra általában dél körül kerül sor. A tempó meglehetősen feszített: a képviselők esetenként több száz módosításról is szavazhatnak. 
A parlamenti jelentésekről vagy állásfoglalásokról szóló szavazás során a képviselők módosításokkal módosíthatják az eléjük terjesztett szövegeket. A módosítások irányulhatnak a vizsgált szöveg egy részének törlésére, átfogalmazására, helyettesítésére vagy tartalmának gazdagítására. A képviselők először az egyes módosításokról, majd a módosított szöveg egészéről szavaznak. 

A képviselők leggyakrabban kézfeltartással szavaznak, a többség megállapítása az elnök feladata. Bizonytalanság esetén az elnök elektronikus szavazást kér a pontos eredmény megállapítása érdekében. A képviselőknek név szerint kell szavazniuk, ha egy képviselőcsoport, vagy legalább negyven képviselő a szavazás előestéjén ezt kéri. Ebben az esetben az egyes képviselők szavazatát rögzítik, majd a jegyzőkönyv mellékletében nyilvánosságra hozzák, amennyiben nem érkezik titkos szavazásra irányuló kérelem is. 

A plenáris ülésen a Parlament általában a leadott szavazatok abszolút többsége alapján határoz. A határozatképességet (a szavazás eredményességéhez szükséges minimális számú képviselő) akkor érik el, ha a képviselők legalább egyharmada jelen van az ülésteremben. Amennyiben legalább negyven képviselő kérésére az elnök megállapítja, hogy az ülés nem határozatképes, a szavazást a következő ülésre halasztják. 

A Bizottság a szavazást követően reagálhat és ismertetheti következtetéseit. A szavazási idő végén a képviselők szót kaphatnak a szavazáshoz fűzött magyarázatok ismertetése végett, valamint hogy saját, illetve képviselőcsoportjuk döntését elemezzék vagy megmagyarázzák.