Ezekben a kánikulai napokban, miközben politikusaink Bukarestben azon veszekszenek, hogy fogadják-e el (úgymond az RMDSZ zsarolására) a kisebbségi törvényt, s szüntessék-e meg a székely megyéket, az élet megy, mendegél tovább a maga megszokott és jól ismert régi, elavult medrében, nem törődik a botcsinálta áltémákkal.

Amelyeket most csak azért találták ki, hogy eltereljék a figyelmünket a valóságról, vagy azért, hogy továbbra is azok maradjanak uralmon, akik most gazdagodhatnak meg az Olimpuszon.

Hogy feledjük: amikor a világválságra hivatkozva megnyirbálták fizetésünket, nyugdíjunkat, szociális juttatásainkat, azt ígérték, hogy a megszorító intézkedések csak időlegesek, bölcs kormányunk, jóságos elnökünk jóvoltából hamarosan kilábolunk a krízisből, s nemcsak visszakapjuk, amit elvettek tőlünk, de a jólét nyugati mércével mérhető útjára is rátérünk.

Amiből csak annyi igaz, hogy a nyugati mérce valóban kezd látszani, egyelőre azonban csak abban, ami nincs ínyére a bukaresti politikának.

Amelyet igencsak kellemetlenül érintett azon Uniótól ékezett bejelentés, hogy időlegesen leállítják azoknak a pénzösszegeknek a folyósítását, amelyeket az Európai Unió biztosít a regionális infrastruktúra fejlesztésére.

Brüsszelben felfigyeltek ugyanis arra, hogy három megyében négy beruházásnál igencsak gyanúsan mozognak a pénzek, tessék tehát megvizsgálni, mi történt ott, tessék rendet teremteni, jött az ukáz.

Mivel azonban összesen nem négy, hanem mintegy 120 európai pénzekkel finanszírozott beruházásunk van, azokat is ellenőrizni kell sürgősen, ha euró milliókhoz akar jutni az ország, esetünkben konkrétan több mint 850 millióhoz.

A nyugati mércét Romániával kapcsolatban az Európai Parlamentben is felhasználták, amikor a szakbizottsági ülésen megvonták egy román exszocialista képviselő mentelmi jogát, mivel tisztségéről nem mondott le annak ellenére, hogy korrupcióval gyanúsítják.

És az a másik román EU-képviselő is érezheti, milyen a nyugati mérce, aki az Európai Parlament egyik nem is oly régi ülésén azt kiáltotta oda Sógor Csaba erdélyi magyar képviselőnek, aki akkor történetesen magyarul, anyanyelvén, az EU-egyik hivatalos nyelvén, az EU-elnökség nyelvén szólalt fel, hogy „Beszélj románul, hé (bã).”

Azóta már megtanulhatta, hogy a diplomáciában és az Európai Unióban kocsmai nyelven nem szabad beszélni.

A neveletlen emberekre azt szokás mondani, hogy nem volt gyermekszobájuk.
De mit mondjunk arra a balkáni országra, amely, amint azt a fenti példák, ezek a napok is bizonyítják, nem rendelkezett európai gyermekszobával?

Nyugati Jelen / Kilin Sándor