Az előadásból leszűrődött: a génkezelt élelmiszerek az Európai Parlamentben is kényes témaként vannak számon tartva, a közvélemény és a tudományos álláspont másként közelíti meg a kérdést.

2050-re a világban minden harmadik ember éhezni fog, percenként két gyerek hal éhen, a fosszilis energia egyharmadát fordítjuk az élelmiszerek előállítására. Már most, a Földön mintegy ötszáz millió éhező van. Egyre kevesebb lesz a kőolaj, a víz, a gazdasági verseny lassan-lassan azon alapszik, ki tudja a kútjait mélyebbre ásni. Azonban nem csak a talaj-menti vizeink, hanem a folyóvizeink is egyre „fogynak”: a Colorado folyó nagy részét kiöntözik, a Nílusból pedig, amelynek 32 milliárd köbméter a vízhozama, csupán két milliárd jut el a Földközi-tengerig, a többit kiöntözik. A globális felmelegedéssel egymilliárd embernek okozhat problémát a vízhiány. És ez csak néhány adat, amelyet Glattfelder Béla felvezetőjéből kiragadtam, amely vészesen utal arra, hogy a víz mennyisége, amely az élelmiszerellátás egyik fontos tényezője, egyre vészesebben apad. Az előadó hangsúlyozta, száz évvel ezelőtt semmiféle külső beavatkozás nélkül egy falu el tudta tartani saját magát, ám mára az élelmiszerellátás kérdése egyre bonyolultabb. Glattfelder vázolta továbbá: egy kilogramm sertéshús előállításához négy kilogramm takarmányra van szükség, négy kilogramm takarmányhoz pedig négy köbméter víz szükséges, 1500 fosszilis energiát használunk el egy száz kilókalóriányi sertéssonka előállításához. Ha be tudnánk szippantani a földgázt, a kőolajat, 15 százalékkal kevesebb fosszilis energiára lenne szükség, ám persze ez lehetetlen. A kutatók gondolkodtak azon, hogy a mezőgazdasági munkálatokat újra kézi erővel vigyék véghez, azonban ez sem megoldás, hiszen Magyarországon csupán öt millió lakost lehetne ily módon ellátni. A másik, jövőre nézve praktikus megoldás az lenne, ha kevesebb húst, több gabonafélét ennénk. Az ötlet nem oly távoli, főként azok számára, akik a rendszerváltás előtti években nőttek fel, hiszen akkoriban Magyarországon egy kilogramm hús jutott egy hétre egy lakosnak, Romániában ennél jóval kevesebb. Ennek tulajdonítható az is, hogy a mostani tizenéves fiatalok sokkal magasabbak, fejlettebbek. A fiatal tizenéves kínaiak is magasak, téves elképzelés, hogy minden kínai kisnövésű – magyarázta az előadó.

A probléma megoldására az Európai Parlamenti Bizottság többféle megoldást próbál alkalmazni, a közös agrárpolitikai program keretein belül. Glattfelder ennek kapcsán az agráripari támogatásokra is kitért. Megtudhattuk: az új tagállamok valamivel több támogatásban részesülnek majd, mint elődjeik, ám semmiképpen sem annyit kapnának, mint amennyire számítottak. Glattfeldernek azonban kétségei vannak, ami az új tagállamok jövőjét illeti, hiszen, mint mondta, minden változtatás rosszul szokott kijönni. Ilyen volt Magyarországra nézve a kukoricaintervenció vagy a cukorreform. Az utóbbi következtében öt cukorgyárból négyet bezártak. A bor kapcsán hozott intézkedésekből ugyancsak rosszul jött ki Magyarország. Azonban azt is feltételezi, amennyiben ezek az agrárintézkedések hatályba lépnek, valószínűleg megemelik az élelmiszeripari termékek árát, ám a helyi gazdák megerősödnek ezáltal.

Az Európai Parlament a génkezelt élelmiszerek fölötti is heves vitákat vív. Nagyon sok a pro és kontra vélemény. Az u.n. GMO módszer nélkül úgy néz ki, nem lehet megoldani az élelmiszerellátás kérdését hosszútávon. A más eszközökkel történő növénynemesítés sok mindenre adna megoldás. Példának hozta fel a szója esetét. Kiderült: a szója 85 százaléka génmódosított, tiszta szóját nem igazán lehet találni. A génmódosítottnak nagyon könnyű a gyomirtása, míg a „tiszta” párjának nehezebb, energia és pénzigényesebb. Argentínában ezzel a módszerrel évente kétszer tudnak aratni, egyszer búzát, egyszer pedig szóját. Azonban az EU-ban nem engedélyezett, csupán két génmódosított növény, egy kukorica és egy burgonyafajta kapott rá szabadkezet. Glattfelder azt is hangsúlyozta, hogy a gyapottermesztés nyolcvan százaléka is GMO módszerrel történik, valamint, hogy húsz százalékos gabonatermesztés – csökkentést eredményezne, ami természetesen nagyon sok fosszilis energia megtakarítását vonná maga után. Azonban a génmódosított módszernek megvannak a maga hátulütői is, hiszen tudományosan nincs bebizonyítva, hogy száz százalékosan biztonságos lenne.

Az Európain Unió, mivel a kérdés ennyire kényes és a különböző tagállamok véleménye is különbözik, valószínűleg szabad kezet fog adni, így mindenki maga döntheti el, bevezeti vagy sem.

Romániára nézve például kedvező lenne, hiszen az ország déli részén nagy mennyiségben termesztettek génmódosított szóját, a gazdaság számára ez jó ütőkártya lehetne.

Az agrártámogatási programról továbbá azt is megtudhattuk: 2013-ra kitűzött juttatásokból Románia, Bulgária, Lettország, Litvánia, Észtország kapna a legkevesebbet, Magyarország közepesen kapna, Franciaország, Németország többet, Görögország pedig piramis csúcsán lesz. Mindez azzal magyarázható, hogy a görög sok olyan növényt tud termeszteni, ami ritkaságszámba megy. Mindezek mellett az is fontos, hogy ki milyen mértékű termeléshozamot tudott teljesíteni.

A beszélgetés kitért arra is, hogy Anglia hatvan százalékát termeli meg saját maga az élelmiszerének, negyven százalékát pedig importálja. Az európai tagállamokra az jellemző, tömegtakarmányt importálnak, magas feldolgozottságú termékeket exportálnak. A cukorral kapcsolatban azonban problémák vannak, hiszen a cukortörvény miatt Európában cukorhiány van.

Az jelenlévők zöme a génmódosított élelmiszerek problematikáját kívánta boncolgatni, minek kapcsán felmerült az a kérdés, mennyire biztonságos az emberiségre nézve ez a technológia, mennyire lehet ezt bebizonyítani előre, környezetszennyező-e, a fogyasztási szokások megváltoztatásával segíteni lehet-e az élelmiszerellátás problémáján. A bioenergia előállítása is felmerült a lehetséges megoldások halmazában, valamint a tengerek kimeríthetetlen tartalékára is tett megjegyzést a közönség.

Glattfelder jelezte, nem bizonyított még a génkezelt élelmiszerek száz százalékos biztonságának kérdése, éppen ezért az EU nem kíván beleszólni, hogy melyik tagállam éppen mit szeretne vagy sem engedélyezni. Viszont azt is megjegyezte: nagyon kevesen tudják, tulajdonképpen miről van szó. A génmanipulált módszer korántsem olyan veszélyes, mint amikor régebb radioaktív sugárzással kísérleteztek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, hogy valamilyen génmutációt váltsanak ki a borsóból. Azt is jelezte, hogy az ősbúza valamikor teljesen másként nézett ki, mint most, nem volt kalászba burkolódva a magja.

A mélytengerek kincsére kitérve, elmondta, sajnos nem megoldás a tápanyagot onnan beszerezni. Nagyon sok tengeri állatfaj kihalófélben van, az óceán kétharmada túl van halászva, éppen ezért az üvegangolna, az északi tőkehal ma már védett állatfaj, régebb tápanyagként szolgált az embereknek.

Az is vitatott téma, hogyan lehet a mélytengerből kőolajat előállítani. Köztudott, mai kőolajtartalékainkat algákból nyertük. Az algák lesüllyedtek a tengerfenékre, itt pedig földmozgás következtében kőolaj képződött belőlük. Felvetődött az a kérdés, hogy olyan algákat tenyésszenek, amelyeknek teste eleve olajt termel, ezt pedig vízfelszínről lehalásznák, összegyűjtenék.

A másik megoldás az élelmezésre a hidrotechnika, amelyet köztudattan ma is alkalmaznak. Londonban több emeletes üvegházat is építettek már. A beszélgetés extrém pontokat is megvilágított, miszerint a FAU 2000 bogárfajtát fedezett fel, amelyet meg lehet enni.

Az állati ürülékből nyert energia, az alkohollal működtetett gépjárművek is jó megoldásnak bizonyulhatnak, a technika nem új keletű, az első Mercedes Benz alkohollal működött, egy angol gazda pedig csirkeürülékkel állítja elő a háztartáshoz szükséges energiát. Azonban nem kell olyan messzire menni, jelezte Glattfelder, Székelyföldön is van olyan bácsi, aki trágyából állítja elő a gázt, majd villanyáramot.

Megállapították: mint minden mögött, génmanipulált élelmiszerek mögött is lobbi érdek bújik meg, hiszen ez a GMO vállaltnak csak hasznára válhat, ha az Eu engedélyezi a technikát. Nagyon sok más kérdés is hasonlóképp működik politikai és gazdasági vonatkozásban is – sajnálkozott Glattfelder.

Befejezésül elmondta: nagyon homályos ez a kérdés, hiszen egy előadáson megkérdezte a jelenlévőket, szerintük veszélyes-e, ha géneket eszünk. A közönség nagy része veszélyesnek találta.

Tehát, a közvélemény másképp közelíti meg, mint a tudomány a génkezelt élelmiszereket, azonban a tudománynak sincs még egyelőre száz százalékig biztonságot garantáló álláspontja.

erdely.ma