Brüsszel – a sokarcú város
Virágzó magnóliák, enyhe, tavaszias időjárás, csillogó üvegpaloták, díszes, ódon középületek, keskeny és magas régi lakóházak, tizenemeletes tömbházak, önérzetes franciák, görög, arab és színesbőrű bevándorlók, fekete vagy sötétkék öltönyös diplomaták, lődörgő turistacsoportok, szemét és fényözön, udvariasság és kimértség, hivatalosság és közvetlenség – íme, néhány hívó szó, amely benyomásaim alapján jellemzi az Európa fővárosaként is emlegetett Brüsszelt.
Sógor Csaba Hargita megyei európai parlamenti (EP) képviselő meghívására március 15-e alkalmával Brüsszelbe látogathattam. A kétnapos, sűrű programmal tűzdelt kirándulás nagy részét a munka töltötte ki. Városnézésre mindössze egy szűk délelőtt jutott, így jelen írás tárgya nem a város hiteles bemutatása lesz, annál is inkább, mert ezt lapunk hasábjain már megtették korábban ott járt kollégáim. Szubjektív benyomásokat, élményeket osztanék meg most olvasóinkkal, arról a vegyes, elragadtatásból gyakran csalódásba, kiábrándulásból örömbe, rácsodálkozásból megértésbe átcsapó hangulatból, ami látogatásunkat jellemezte.
Az első, ami meglepett, a charleroi-i reptéren a Brüsszelbe tartó buszon való tülekedés. Igazi kelet-európai hangulat alakult ki, a két elromlott jegykiadó automata miatt a jegyárusnál hosszú sor torlódott fel, emiatt pedig a buszoknál is tömegnyomor alakult ki, szégyentelen tülekedéssel a felszálláskor. A jármű érkezése ellőtt még békés tömegben álldogáltunk útitársainkkal, a mellettünk felgyúlt szemeteskuka pedig ugyancsak békésen, de büdösen füstölgött. A városba tartó mintegy órás útat a már említett ellentmondásos benyomások jellemezték, csalódást okozott számomra, hogy az autópálya mellett legalább annyi szemét van, amennyi nálunk is lenne, ha ténylegesen lenne autópálya, a csíki fagyos márciusból érkezve elragadtatott viszont a helyi klíma azon érdekessége, hogy bár a fű még alig zöldült, az út mentén mindenhol virágzott az aranyeső.
A városba beérve, a peremkerületekben csöppet sem olyan látvány fogadott, mint amit Európa fővárosától elvártam volna. A több mint tíz emeletes, óriási tömbházak, az utcákon szinte kizárólag látható fejkendős muzulmán és színes bőrű asszonyok, illetve az utunkat továbbra is diszkréten ugyan, de követő szemét meglepett. Tudok az európai bevándorlási helyzetről, néhány nyugati nagyvárosban is jártam már, Brüsszel peremkerületén azonban úgy tűnt, hogy a helyiek teljesen átadták a városrészt az újonnan érkezetteknek. A bevándorlók nemcsak Brüsszel peremkerületeiben vannak jelen, a városközpontban talán ők működtetik a legtöbb étkezdét – a kebabos és gyros-os egymás mellett várja a vendégeket, a szállodánk földszintjén kínai vendéglő működött, és a recepciót is kínai férfi vezette, a közeli üzletben arab férfi volt az eladó, ahogy a városközpontban lévő csoki, egyéb szuvenír és turistacsalogató boltok többségében. Brüsszelben állítólag tíz születő kisgyermekből hét muzulmán – ez az adat, ha valós, akkor nagyon sokat elmond a város jelenéről és jövőjéről. Hozzátéve az általam látottakhoz a hallottakat is, miszerint az Európai Parlament épületében hajnalban alig hallani európai nyelvet, mert a takarítószemélyzet többsége is a bevándorlók köréből kerül ki, túlzással, de megkockáztatnám a kijelentést, hogy Brüsszelt a bevándorlók tartják fenn és a diplomaták tartják el. A városban székelő Európai Parlament, Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, a NATO, számos régiós és szakmai európai intézmény, valamint az ezeket kiszolgáló intézmények több tízezer diplomatát, politikust, tisztségviselőt, asszisztenst, gyakornokot, tolmácsot stb. vonzanak a városba. Az Európai Parlament és intézményei, valamint a NATO és intézményei mintegy negyvenezer személyt jelentenek. Amint Adrian Severin korrupciós ügye kapcsán elhangzott, a városban mintegy húszezer lobbista is dolgozik, és ha ehhez még hozzáadjuk a különböző, szintén Brüsszelben székelő nemzetközi és régiós intézmények és szervezetek képviselőit, akkor az ide sereglő fekete, szürke vagy sötétkék öltönyösök száma alig néhány tízezerrel maradhat el a város 142 853-as lakosságától. Az Európa fővárosa státussal járó diplomataözön az üzletek jellegét is meghatározza, egy ideig nem értettem, miért van majd minden sarkon férfi ruházati cikkeket árusító részleg, de az Európai Parlament épületébe belépve, a több ezres, ide-oda siető képviselő, asszisztens, látogató, tanácsadó, lobbista, stb. láttán összekapcsoltam a két dolgot. Bár a női egyenjogúságra nagy hangsúlyt fektetnek, és a szebbik nem képviselői jelen is vannak minden szinten az intézményekben, a többség azért még mindig férfi. Brüsszelben szintén számottevő a turisták jelenléte. Az európai intézményekhez rengeteg iskolás csoportot hoznak, a város gyönyörű, ódon belvárosa pedig szintén vonzza a turistákat. Az európai intézmények dolgozói, a bevándorlók és a turisták tömkelegében a helyiek benyomásaim szerint nyugodtan és természetesen, némi önérzettel figyelik a városukban zajló folyamatokat. Az autóbuszunk sofőrje, a jegyeladó és egy középkorú pincér – talán csak ez a három személy volt helyi, akivel ott tartózkodásunk két napja alatt szóba elegyedtünk. Bár a város hivatalosan kétnyelvű, és minden felirat, tájékoztató, földalatti-állomásjelző stb. francia és holland nyelven van feltüntetve, az uralkodó nyelv a francia. Az angolt is beszélik, gyakran előfordul azonban, hogy a turista angol nyelven előadott mondandójára franciául felelnek, mint a már említett középkorú pincér is, aki családapai szigorral és pergő franciasággal megrótt bennünket azért, mert az általa felszolgált étel élvezete mellett, illetve helyett ebéd közben dolgozni is mertünk.
Brüsszel építkezésében továbbviszi az élet egyéb területein tapasztalt kétarcúságot: a városközpontban az ódon, jellegzetesen keskeny és magas holland típusú épületek, a hatalmas, gazdag díszítésű középkori középületek közül gyakran magasodnak ki csillogó-villogó üvegpaloták. A Grand Place, a város főtere, a Városházával és többi korabeli épületével lenyűgözi az odalátogatót, a tér a nappali turisták, virág- és szuvenírárusok nyüzsgése után estére sem ürül ki. A pazar kivilágítású, gazdagon díszített épületekkel körbevett területen este is sokan vannak, sétálnak, beszélgetnek az emberek, vagy nemes egyszerűséggel a tér közepén a kőre kuporodnak és énekelnek a fiatalok. A város éjszakai kivilágítása csodálatos. Belgiumban hét atomerőmű működik, és állítólag ennek köszönhető az esti fényözön.
Az Európai Parlament székháza a modern Bábel tornya. Az Európai Unió parlamentáris testületét a tagországok képviselői alkotják, a képviselők többnyire angolul beszélnek egymással, a népszerűségi listán pedig a német és a francia nyelv következik. Az EP épülete csupa üveg, csupa acél és kő, imponáló és lenyűgöző, hívogató és taszító is egyben. A látogatók fémdetektoros kapukon és a biztonsági szolgálaton át juthatnak be az épületbe, amely hatalmas, szerteágazó, és első látásra – vagy talán másodikra is – átláthatatlan. Irodák, üléstermek, folyosók, galériák, éttermek, fém, üveg, márvány és padlószőnyeg beláthatatlan hosszúságban. Továbbá csend és rend, ahogy azt egy Európai Parlamenttől elvárja az ember lánya. Rend, némi kis hanyagsággal, a mini plenáris ülésteremben ugyanis, ahol a mini nem a méretet, hanem a funkciót jelzi, az egyik szék karfája le volt törve, a másiké foszladozott, a padlón pedig egy ottfelejtett tolmácskészülék várt jobb napokra.
Csíki Hírlap
Az első, ami meglepett, a charleroi-i reptéren a Brüsszelbe tartó buszon való tülekedés. Igazi kelet-európai hangulat alakult ki, a két elromlott jegykiadó automata miatt a jegyárusnál hosszú sor torlódott fel, emiatt pedig a buszoknál is tömegnyomor alakult ki, szégyentelen tülekedéssel a felszálláskor. A jármű érkezése ellőtt még békés tömegben álldogáltunk útitársainkkal, a mellettünk felgyúlt szemeteskuka pedig ugyancsak békésen, de büdösen füstölgött. A városba tartó mintegy órás útat a már említett ellentmondásos benyomások jellemezték, csalódást okozott számomra, hogy az autópálya mellett legalább annyi szemét van, amennyi nálunk is lenne, ha ténylegesen lenne autópálya, a csíki fagyos márciusból érkezve elragadtatott viszont a helyi klíma azon érdekessége, hogy bár a fű még alig zöldült, az út mentén mindenhol virágzott az aranyeső.
A városba beérve, a peremkerületekben csöppet sem olyan látvány fogadott, mint amit Európa fővárosától elvártam volna. A több mint tíz emeletes, óriási tömbházak, az utcákon szinte kizárólag látható fejkendős muzulmán és színes bőrű asszonyok, illetve az utunkat továbbra is diszkréten ugyan, de követő szemét meglepett. Tudok az európai bevándorlási helyzetről, néhány nyugati nagyvárosban is jártam már, Brüsszel peremkerületén azonban úgy tűnt, hogy a helyiek teljesen átadták a városrészt az újonnan érkezetteknek. A bevándorlók nemcsak Brüsszel peremkerületeiben vannak jelen, a városközpontban talán ők működtetik a legtöbb étkezdét – a kebabos és gyros-os egymás mellett várja a vendégeket, a szállodánk földszintjén kínai vendéglő működött, és a recepciót is kínai férfi vezette, a közeli üzletben arab férfi volt az eladó, ahogy a városközpontban lévő csoki, egyéb szuvenír és turistacsalogató boltok többségében. Brüsszelben állítólag tíz születő kisgyermekből hét muzulmán – ez az adat, ha valós, akkor nagyon sokat elmond a város jelenéről és jövőjéről. Hozzátéve az általam látottakhoz a hallottakat is, miszerint az Európai Parlament épületében hajnalban alig hallani európai nyelvet, mert a takarítószemélyzet többsége is a bevándorlók köréből kerül ki, túlzással, de megkockáztatnám a kijelentést, hogy Brüsszelt a bevándorlók tartják fenn és a diplomaták tartják el. A városban székelő Európai Parlament, Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa, a NATO, számos régiós és szakmai európai intézmény, valamint az ezeket kiszolgáló intézmények több tízezer diplomatát, politikust, tisztségviselőt, asszisztenst, gyakornokot, tolmácsot stb. vonzanak a városba. Az Európai Parlament és intézményei, valamint a NATO és intézményei mintegy negyvenezer személyt jelentenek. Amint Adrian Severin korrupciós ügye kapcsán elhangzott, a városban mintegy húszezer lobbista is dolgozik, és ha ehhez még hozzáadjuk a különböző, szintén Brüsszelben székelő nemzetközi és régiós intézmények és szervezetek képviselőit, akkor az ide sereglő fekete, szürke vagy sötétkék öltönyösök száma alig néhány tízezerrel maradhat el a város 142 853-as lakosságától. Az Európa fővárosa státussal járó diplomataözön az üzletek jellegét is meghatározza, egy ideig nem értettem, miért van majd minden sarkon férfi ruházati cikkeket árusító részleg, de az Európai Parlament épületébe belépve, a több ezres, ide-oda siető képviselő, asszisztens, látogató, tanácsadó, lobbista, stb. láttán összekapcsoltam a két dolgot. Bár a női egyenjogúságra nagy hangsúlyt fektetnek, és a szebbik nem képviselői jelen is vannak minden szinten az intézményekben, a többség azért még mindig férfi. Brüsszelben szintén számottevő a turisták jelenléte. Az európai intézményekhez rengeteg iskolás csoportot hoznak, a város gyönyörű, ódon belvárosa pedig szintén vonzza a turistákat. Az európai intézmények dolgozói, a bevándorlók és a turisták tömkelegében a helyiek benyomásaim szerint nyugodtan és természetesen, némi önérzettel figyelik a városukban zajló folyamatokat. Az autóbuszunk sofőrje, a jegyeladó és egy középkorú pincér – talán csak ez a három személy volt helyi, akivel ott tartózkodásunk két napja alatt szóba elegyedtünk. Bár a város hivatalosan kétnyelvű, és minden felirat, tájékoztató, földalatti-állomásjelző stb. francia és holland nyelven van feltüntetve, az uralkodó nyelv a francia. Az angolt is beszélik, gyakran előfordul azonban, hogy a turista angol nyelven előadott mondandójára franciául felelnek, mint a már említett középkorú pincér is, aki családapai szigorral és pergő franciasággal megrótt bennünket azért, mert az általa felszolgált étel élvezete mellett, illetve helyett ebéd közben dolgozni is mertünk.
Brüsszel építkezésében továbbviszi az élet egyéb területein tapasztalt kétarcúságot: a városközpontban az ódon, jellegzetesen keskeny és magas holland típusú épületek, a hatalmas, gazdag díszítésű középkori középületek közül gyakran magasodnak ki csillogó-villogó üvegpaloták. A Grand Place, a város főtere, a Városházával és többi korabeli épületével lenyűgözi az odalátogatót, a tér a nappali turisták, virág- és szuvenírárusok nyüzsgése után estére sem ürül ki. A pazar kivilágítású, gazdagon díszített épületekkel körbevett területen este is sokan vannak, sétálnak, beszélgetnek az emberek, vagy nemes egyszerűséggel a tér közepén a kőre kuporodnak és énekelnek a fiatalok. A város éjszakai kivilágítása csodálatos. Belgiumban hét atomerőmű működik, és állítólag ennek köszönhető az esti fényözön.
Az Európai Parlament székháza a modern Bábel tornya. Az Európai Unió parlamentáris testületét a tagországok képviselői alkotják, a képviselők többnyire angolul beszélnek egymással, a népszerűségi listán pedig a német és a francia nyelv következik. Az EP épülete csupa üveg, csupa acél és kő, imponáló és lenyűgöző, hívogató és taszító is egyben. A látogatók fémdetektoros kapukon és a biztonsági szolgálaton át juthatnak be az épületbe, amely hatalmas, szerteágazó, és első látásra – vagy talán másodikra is – átláthatatlan. Irodák, üléstermek, folyosók, galériák, éttermek, fém, üveg, márvány és padlószőnyeg beláthatatlan hosszúságban. Továbbá csend és rend, ahogy azt egy Európai Parlamenttől elvárja az ember lánya. Rend, némi kis hanyagsággal, a mini plenáris ülésteremben ugyanis, ahol a mini nem a méretet, hanem a funkciót jelzi, az egyik szék karfája le volt törve, a másiké foszladozott, a padlón pedig egy ottfelejtett tolmácskészülék várt jobb napokra.
Csíki Hírlap
ESEMÉNYEK
