2012-07-19

Sógor Csaba, RMDSZ-es EP-képviselő – az Állampolgári jogok, bel- és igazságügy (LIBE) szakbizottság tagja, illetve a Foglalkoztatási és szociális ügyek szakbizottság póttagja – meghívására, a közelmúltban Brüsszelben tehettem látogatást, ahol huszonötöd magammal betekintést nyerhettem az európai nagypolitika boszorkánykonyhájának számító Parlament, valamint a főváros mindennapjaiba, de az itt élő magyar kolónia életébe is.

Mindebbe a látogatás időpontjában Kelet-Timorból visszatért Sógor Csaba képviselővel készített interjúból kaphatnak betekintést.

– Képviselő úr, mi célból járt Kelet-Timorban?
– Kelet-Timor valahol Ausztrália és Indonézia között található kicsiny ország, amelyik portugál gyarmat volt. Távol-Keleten ugyanis két katolikus többségű ország létezik, a Fülöp Szigetek és Kelet-Timor, ahonnan a portugálok helyére muzulmán indonézek vonultak be. Éppen ezért a lakosság többsége már dacból is katolikus lett. Az államfő a dzsungelben 24 évet húzott le gerillavezérként, a polgárháborúban. Kivonuláskor az indonézek mindent szétvertek. A 2007-ben kiírt szabad választások zavargásokba fulladtak, ezért az idei választásokra az EP megfigyelőket küldött, köztük engem is. Az Uniónak ugyanis fontos a rajta kívüli világ, hiszen ide évente 30 millió ember próbál beszökni. Ezt meggátolandó, az Unió nem katonákra és szögesdrótra kívánja költeni a pénzt, hanem az elszegényedett régiókban emberi körülmények megteremtését, a lakosság otthontartását, a konszolidált demokrácia létrehozását ösztönzi. Az ottani feltételek sok veszélyt rejtegetnek, a megfigyelők nem tolongtak, ezért kalapból sorsolták ki a jelölteket, vagyis engem és egy brit hölgyet. A fenti kérdések mellett azért is fontos Kelet-Ázsia, mert Dél-Korea, Japán és Kína a világ GDP-jének 20%-át állítja elő, nekünk, magyaroknak viszont a tibeti, a burmai vagy a kelet-timori autonómiatörekvések is érdekesek, hiszen egy-egy ország stabilitása azon múlik, hogyan tud szót érteni a többség a kisebbségekkel.

– Kisebbségi kérdésről lévén szó, hogyan értékeli az EP azon álláspontját, miszerint odafigyel a tyúkok stressz-mentes tojtatására, miközben szemet huny a Szlovákiában született nyelvtörvény, az ott zajló magyarüldözés, a most hatályban lévő Benes-dekrétumok fölött?
– Erre nem lehet rövid tőmondatban válaszolni, de ismerem a magyarázatát. Amikor még lelkész koromban egyik nyugati kollégának feltettem a kérdést: miért lehet, hogy itt az utcán alszanak a hajléktalanok, miközben egy kutyaverésért börtönbe zárhatnak? Azt válaszolta: a kutyának nincs szabad akarata, az embernek viszont joga van a saját mocskába belefulladni. Tehát beleszólhatunk, hogyan végezzük ki az állatokat, de hogy a tagállamok milyen mértékben becsülik meg a polgáraikat, ez tagállami kérdés. A szlovák példa azért jó, mert a legutóbbi események szerint Magyarországot többszörösen elítélték az Alkotmányba foglalt olyan dolgokért, mint teszem azt, a család egy nő és egy férfi szövetsége, miközben a nyelvtörvényt nem ítélték el.

Az ilyesmi lobbi és szavazat kérdése is. A szlovák szocialisták jobban dolgoztak, mint a magyar kollégák. Az apró lépések politikájában az Európai Néppárt is nehezebben mozog, miközben a szocialista oldalon nincs értékrend. A Néppártban sokan is vagyunk, sokkal nehezebb 274 embert meggyőzni valamiről, mint 80-at a liberálisoknál. Legutóbb is a Romániáról szóló vitának a kimenetele azon múlott, hogy nem volt elég néppárti a teremben. Tehát a többiek többen voltak, leszavazták. Nyilvánvaló, hogy a Benes-dekrétumok sem ideológiai, hanem gazdasági kérdést takarnak, hiszen ha Eszterházi Jánosnak vagy a szudéta-németeknek eltörlik a kollektív bűnösségét, vissza kell adni nekik az elkobzott ingatlanjaikat. Miközben mi magyarok kiabálunk, a németek csendben felvásárolják az egész Szudéta-vidéket. Nekünk valamivel okosabbaknak, ügyesebbeknek kellene lennünk, hiszen rosszul sült el a magyar elnökség is. A dán elnökség fele annyit sem teljesített az általa felvállaltakból, mint a magyar, de nem próbáltak a széllel szemben fújni, ezért őket csendben hagyták. A 754 EP-képviselőből 28 magyar, tehát a félig magyar holland szocialistát is beszámítva, 4%-ot sem teszünk ki. Tehát itt is arról szól az élet, hogy magam mellé tudom-e állítani a fele plusz 1 szavazatot.

– Brüsszeli mentalitással, szemmel nézve, milyen következményei lehetnek a jelenlegi romániai hatalom legutóbbi megnyilvánulásainak?
– Ha minden törvényesen, szabályosan zajlott volna le, akkor is szokatlan a Nyugat számára, hogy Kelet-Európában puccsal hatalomra lehet kerülni vagy valaki kétharmados többségre tesz szert. Az ilyesmit nem értik, de a médiaszabadságot, függetlenséget sem, mert nem csak a vasfüggöny egyik, hanem a másik oldalán is volt elég butítás. Mert ugye, Nyugaton is van korrupció, de a tettest lezárják. Ott is van plágium, de ha kiderül, az érintett önként lemond. Nyugati kollégák is megbotlottak, de ők kérték az immunitásuk megszüntetését, miközben a két román kolléga, Adrian Severin és Vadim Tudor mesterkedni próbáltak, de ellenkezőleg hatott. Az országban zajló kapkodást a francia szocialisták is rosszallták. Máris megvan az eredménye, hiszen Reding szerint, ez a schengeni csatlakozásba kerülhet. Mert ha a nyugati befektető vagy politikus a keleti régióban bajt észlel, anélkül, hogy tudná, hol van Budapest, Belgrád vagy Bukarest, a térséget is elkerüli.

– Önök, romániai magyar képviselők hogyan tudnak együttműködni a román kollégákkal?
– Minden frakcióban vannak józan gondolkodású emberek, itt is van pártfegyelem, vagyis akárhogy is beszéljük meg az igazunkat, mindenkinek a frakcióval kell szavaznia. Természetesen, a román szocialisták azt állítják: ők csak Bãsescu államelnöki felfüggesztését akarják, amúgy visszatérnek a normalitásra, de a francia szocialisták is elítélték, amiért nálunk három nap alatt ombudsmant váltottak, alkotmánybíróságot térdepeltettek, illetve államelnököt függesztettek fel. Burkoltan úgy fogalmaztak: Románia 20 évet visszalépett. Hogy mit tehet ilyen feltételek között az erdélyi magyar képviselő? Józan észre, mérlegelésre van szükség eldönteni: azt az államelnököt támogatjuk-e, aki a fejlesztési régiók kialakításával nem csak nekünk, az országnak is a kárát akarta. Gazdasági kérdésekben is eléggé tapasztalatlanok vagyunk, ezért a nyugati kollégák szerint a Skandináv országokat, de legalább Lengyelországot kellene követnünk. Lengyelországot a nyugatiak is példaként hozzák fel, hiszen ott nem verték szét a parasztgazdaságot, a feldolgozó ipart, illetve időben végrehajtották a reformokat.

– Hogy telnek Brüsszelben egy erdélyi magyar hétköznapjai?
– A képviselők ideje percre be van osztva. Magam hétfőn indulok otthonról, út közben letöltöm a laptopról a munkatársaim által hét végén előkészített anyagokat, ezeket áttanulmányozom. Ha már délben itt kell lennem, az éjszakai géppel jövök vagy a hajnalival, amihez otthonról éjszaka kell indulnom. Az autóban az öltözködéstől a borotválkozásig, a fogmosás kivételével minden műveletet megtanultam. Hétfő déltől csütörtök délutánig mindenről pontosan tájékozottnak kell lenni, megfelelően kell ismerni a különféle jelentéseket, amelyekre érvelni szükséges. A frakció-, illetve bizottsági üléseken kívül intergruppok, szakcsoportok vannak. Ilyen a kisebbségi csoport, amelyikben fontos a tibeti, a tajvani, a kasmíri helyzetnek, de a borkultúra hagyományának az ismerete, hiszen a borászok érdekeit is védjük. Egyáltalán nem mindegy, hányan vagyunk, hiszen a támogatásoknak a jóváhagyása a szavazatok számán múlik. Vannak országok, amelyeket 5-6 személy képvisel az Európai Parlamentben. Ha az EP-választások alkalmával minden szavazatra jogosult erdélyi magyar elment volna szavazni, 6 képviselőnk lehetne. Mi azonban 500 éves tapasztalattal rendelkezünk a háborúk elvesztése terén. Két világháború és néhány terrorveszély után minden józan ember beláthatja, hogy manapság nem fegyverekkel és gyűlölettel, hanem meggyőzéssel lehet eredményt elérni. A legújabb kor csatáit az önkormányzatokban, a bukaresti, illetve az Európai Parlamentben vívják, ott kell helytállnunk, megalapozott érvekkel.

– A román politikum gyakran azzal vádolja önöket, hogy nem Románia, hanem Magyarország érdekeit képviselik az Európai Parlamentben.
– Erre azt szoktam mondani: Európa érdekeit védjük, hiszen a Parlamentben nem országok, hanem frakciók szerint ülünk, úgy is szavazunk.

– Egy-egy EP-képviselő évente hány látogatót hozhat Brüsszelbe?
– Évente 100 látogatót hozhatunk, a következő csoport a gyergyóremetei RMDSZ tagjaiból fog kikerülni, hiszen megnyerték a családbarát önkormányzat versenyt. Különböző módon választjuk ki a csoportokat, de azt szeretnénk, ha az EP munkálatait testközelből láthatnák minél többen, hiszen az európai polgárokért tesszük a dolgunkat. Nem boszorkánykonyha van itt, de olykor azt próbáljuk helyrehozni, amit a nemzeti kormányok elrontottak.

– Beszélhetünk-e brüsszeli magyar kolóniáról, illetve annak a rendezvényeiről?
– Személyes tapasztalat alapján csak arról számolhatok be, ami hétfőtől péntek reggelig zajlik. A Balassi Kulturális Intézet szervezésében hétvégeken mozgalmas magyar élet zajlik itt, hiszen egy-két kiskocsmában összegyűlnek Lakatos Robi cigánymuzsikáját meghallgatni, de eljárhatnak református, illetve katolikus istentiszteletre is. Az elmúlt 5 évben egyszer voltam az Intézet által szervezett magyar bálon, ami húsz éve tartó, kiváló lobbilehetőség. A volt magyar nagykövet szerint, mintegy 20 ezer magyar él Brüsszelben, ahol évente 100 magyar gyermek születik. Az Intézet rendezvényein, illetve mi a parlamentben is találkozunk március 15-e, október 23-a alkalmából. Itt járt a Maros Néptánc Együttes, de kiállításokat is szerveznek. A tibeti klubban Körösi Csoma Sándorról tartottunk előadást, ahova meghívtuk a kintieket is, bemutatjuk a székely borvizeket. Ilyenkor külsősöket is hívunk, hogy a különböző hivatalokban dolgozó magyarok tudjanak egymásról, találkozzanak. Nem csak hivatalnokok, hanem lakásfelújítók, más szakmabeliek, bébiszitterek, de gyógypedagógus is itt találja meg a számítását.

– Nem sajnálja-e, hogy feladta Istenszolgáló, békés lelkészi hivatását?
– Ha az ember egyszer eldöntött valamit, soha nem bánja meg. Nem bánom, de az első hivatásom sem volt nyugodt, nem heverésztem csendes falusi parókián, hanem 19 falum, illetve egy bányavárosom volt. 1989 előtt olya gyülekezeteim voltak, hogy templomba sem járt senki, noha tanár, orvos, bányász és vasutas családok tartoztak a gyülekezethez. Azt mondhatnám, most nyugodtabb életem van, hiszen a repülőn alszom, olvasok, tanulok, és mindig otthon vagyok 24 órára vagy reggeltől estig. Lelkészkoromban viszont minden reggel elmentem, este értem haza, mert a gyülekezeteket ki kellet építeni. Most is azt csinálom, mint akkor, csakhogy 15 perc helyett, csak egyet engednek beszélni. Nem hagytam abba az eredeti hivatásomat, szakmailag képzem magam. A Királyhágó-melléki volt püspökömnek az életéből akarok doktorálni. Ha felkérnek, most is elvállalok szolgálatot, mert ugye, a politikussá vált orvos is gyógyíthat.

– Az is benne van a pakliban, hogy amint véget ér a jelenlegi szolgálata, visszatér az eredetihez?
– A legutóbbi EP-választás alkalmával harmadik voltam a listán, de csupán két biztos befutó volt, meg volt beszélve: mivel Csíkszeredán üres gyülekezet nincs, vegyenek fel Nagyvárad környékén, ha nem jön össze a mandátum. Nekem Nagyváradon volt az utolsó lelkészi szolgálatom, jelenleg rendelkezési állományban vagyok, tehát ha visszatérek, az egyháznak fel kellene vennie. Vallom: a politikus ne papoljon, a pap ne politizáljon. A kettőt nem lehet egyszerre tenni, de lélekben fel vagyok készülve, visszatérni a lelkészi szolgálatba.

– Köszönöm a beszélgetést!

Szerk. megj.: Nem a témához tartozik, de 25 erdélyi magyar nevében mindenképp köszönet jár Sógor Csaba EP-képviselő úrnak és csapatának, amelyiknek a tagjai, Kovács Richárd vezetésével a brüsszeli repülőtérre történt érkezésünktől a távozásig gondoskodtak a kényelmünkről, a tájékoztatásunkról, sőt a szórakoztatásunkról is. Parajdi Andrea előzetes, illetve utólagos információkkal segített. Emlékezetesek maradnak számunkra Medgyesi Emese szakszerű, mély átéléssel tolmácsolt várostörténeti ismertetői, anekdotái, a szervezőkkel a francia típusú kiskocsmákban elköltött vacsorák, kellemes beszélgetések. Odaadó munkájukkal megpróbálták érzékeltetni velünk Európa fővárosának egyedi, egyben sokszínű hangulatát, ami „megér még egy misét”.

Balta János
nyugatijelen.com