A forradalom és a szabadságharc emlékének adóztak Kisbácsban
Szombaton március 15-i ünnepi megemlékezést tartottak a kisbácsi kultúrotthonban. Az RMDSZ kisbácsi szervezete és a Kolozs megyei RMDSZ által szervezett eseményen a Haáz Sándor ének- és zenetanár által vezetett szentegyházi Gyermekfilharmónia és a Szentegyházi Hagyományőrző Huszáregyesület színvonalas verses-zenés műsorral lépett fel, amelyből nem hiányoztak a juhász-, huszár-, megzenésített Petőfi- és a jellegzetes Kossuth-nóták, sőt Beethoven három nyelven előadott Örömódája sem.
A rendezvényen részt vevő Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter kiemelte: az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékező március 15-e alapvető üzenete a szabadságszeretet megőrzésének, illetve annak a vágynak, reménynek és közösségi akaratnak érvényesülése, hogy egy nép szabadon élhessen, dönthessen sorsáról. Nagymérvű politikai terveket csak összefogással lehet megvalósítani – hangsúlyozta.
A szentegyházi Gyermekfilhar-mónia 1982 júniusában koncertezett első alkalommal, legidősebb tagja 19 éves – magyarázta a zenekar és kórus együttesét megálmodó Haáz Sándor zenetanár, karnagy. Mint elmondta, a Hargita megyei Szentegyházán nem működik zeneiskola, a filharmónia legnagyobbrészt a Mártonffi János általános iskola tanulóiból, valamint kápolnásfalui, lövétei, szentkeresztbányai diákokból áll össze. A Gyermekfilharmónia immár rendszeresen szerepel Erdély városaiban. 2010. november 19-én hármas fellépésük volt a magyar parlamentben: az európai uniós házelnökök találkozóján, a Székely Nemzeti Tanács ülésén, majd a Nemzetközi Protokoll Kongresszus díszvacsoráját követően. Az 1848–49-es repertoárral 2006 óta közösen lépnek fel az 1996-ban létesült, 24 tagot számláló, a 11. székely határőrezred hagyományait őrző szentegyházi Huszáregyesülettel – részletezte a huszárkapitány tisztét betöltő Mihály József.
1848–49 a szabadság és a remény forradalma volt
Március 15-e hívó szava jelenünkben már nem hősi áldozatvállalásra, forradalomra szólít fel: az erdélyi magyarságnak immár élni akaró, okos, magabiztos és előretekintő polgárokra van szüksége, illetve olyan közös politikai stratégia kialakítására, amely minden erdélyi magyarnak megfeleljen – fejtette ki köszöntő beszédében Deák Ferenc, az RMDSZ kisbácsi szervezetének elnöke.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének adózó március 15-ét az erdélyi magyarság vonatkozásában az 1989 utáni, közös és folyamatos szabadságharc ünnepének is minősítette. Emlékeztetett arra, hogy bár ma már jogunk van magyarnak lenni, szabadon ünnepelni, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 1990 márciusában még egyetlen magyar felirat Marosvásárhelyen lángba borította a várost, és arról, hogy az úgynevezett fekete március része az erdélyi magyarság saját szabadságharcának. A magyarságnak az 1848–1849-es események és a modern nemzetté válás folyamatát elindító reformkor volt a legnagyobb közösségi teljesítménye, amely a nép szabadságszeretetéből és abból a reményből építkezett, hogy egyénnek és közösségnek egyaránt joga van a szabad élethez, a szabad identitásvállaláshoz és a fejlődéshez – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Az 1848–49-es forradalom a szabadság és a remény forradalma volt, amely közösségbe kovácsolta a magyarokat, illetve azokat a népeket, nemzeteket, amelyek harcba szálltak a szabadságért. – Ez volt a magyar nemzet egyik legnagyobb közös vállalkozása, amely a mai napig erőt ad nekünk, erdélyi magyaroknak, hiszen nekünk most is szükségünk van olyan közös célokra, amelyek összefogják és mozgósítják a közösséget, amelyek megerősítik és cselekvésre késztetik a nemzetet, amelyek a reményt éltetik mindannyiunk lelkében – fejtette ki Kelemen Hunor. A szabadságharcot leverték, de a magyar nép szabadságszeretetét elpusztítani senki sem tudta, sem 1848-at követően, sem a XX. században – hangsúlyozta a politikus. Az 1848–49-es forradalom megszívlelendő tanulságaként kiemelte: a közösségi célok elérésében elsősorban magunkra és közösségünkre számíthatunk, illetve küzdelmeinket nem fogják helyettünk mások megvívni, a ránk váró munkát mások nem végzik helyettünk.
– Az ünnepet elhomályosító gondok mellett is jusson eszünkbe: van remény, van miért dolgozni, harcolni, van miért ünnepelni – emelte ki Kelemen Hunor. Majd hozzátette: a nemzeti identitás megőrzéséért folytatott munkában a közösség valamennyi korosztályára szükség van: az idősekre, akik a történelmet, a hagyományokat, az értékeket adják át a következő generációknak; a fiatalokra, akik életerejükkel táplálják a közösséget és a gyerekekre, ifjakra, akik a magyarság jövőjét biztosítják. – Engedjük be életünkbe március 15-e szellemiségét, üzenetét, legyünk büszkék a szabadságharc szellemére – hangsúlyozta a politikus.
László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök ünnepi beszédében kiemelte: a kisbácsi ünneplés egy olyan rendezvénysorozat része, amelynek célja, hogy Kolozsvár és Kolozs megye magyar közössége méltó módon emlékezhessen 1848–49 eseményeire. Mint elmondta, az ünneplő erdélyi magyarok szempontjából március 15-e üzenetet hordoz mindazok számára, akik korlátozni próbálják az erdélyi magyar közösség szabadságvágyát, megbontani szándékoznak testvéri egységét, illetve azt szeretnék elérni, hogy tagjai ne érezzék magukat egyenlőknek szülőföldjükön: ezek a vállalkozások nem járnak sikerrel.
A mártírok emlékéből merítsenek erőt a túlélők
A rendezvényen részt vett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról (KMKF) érkezett Sógor Csaba európai parlamenti (EP) képviselő is, aki ünnepi beszédében felelevenítette a már levert 1848–49-es szabadságharc utolsó reményszikrájának tekintett, a komáromi vár őreinek Klapka György által vezetett ellenállását, akik a végletekig tartották ezt a támpontot, sőt váratlan kitörések során meg is kardlapozták az őket bekerítő sereget. Sógor Csaba úgy vélekedett: az elmúlt kilencven évben, és az utóbbi húsz első felében egyfajta várvédelemre rendezkedett be az erdélyi magyar közösség, amelyből néha ki is kellett törni, és úgymond „megkardlapozni” az ellenfeleket az önkormányzatban, vagy a parlament mikrofonja előtt. A politikus kiemelte: a mártírok, a hősi halottak emlékéből kell erőt meríteniük a hősi túlélőknek, hogy saját, aktuális kérdésekért folytatott szabadságharcukat megvívják. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a testvériség jegyében Erdély magyarsága úgymond „nagyobb testvérként” felelős a Székelyföldért és az ott lakókért is, illetve meg kell fogalmaznia azt a kérdést is, hogy a maga során mit tehet az anyaországi magyarokért. Emlékeztetett a népek, nemzetek egyenlőségére, és arra, hogy a magyarság Kisbácsban és Brüsszelben, az európai parlamentben egyaránt büszkén vállalhatja az államiságát uraló törvény és jogrend messzi történelmi múltba nyúló hagyományát.
Összefogás és magyarságtudat
Pásztor Gabriella, Markó Béla miniszterelnök-helyettes melletti oktatási államtanácsos az összefogás erejét emelte ki március 15-e legfontosabb üzeneteként, emlékeztetve arra, hogy annak idején Gábor Áron is a közösség áldozata árán önthette meg ágyúit.
Kovács Sándor főesperes a magyar nemzeti mitológia szerves részévé vált, az 1848–49-es forradalom emlékével összeforrott, Nemzeti dal vonatkozásait emelte ki ünnepi beszédében. Mint elmondta, a lángra gyújtó, harci riadóból az isteni eskütétel szavai sem hiányoznak, így felfedezhető az összefüggés a vers és az ima között. A Nemzeti dalban megfogalmazott eskü szavai azonban szánalmasak, hiábavalóak volnának, ha a „magyarok Istene” nemzetiségi bálványnak minősülne: Isten a miénk, minden nemzeté, pontosabban mi vagyunk az övéi – fogalmazott. – Annyiban vagyunk és maradunk magyarok, amennyiben él bennünk a magyar tudat és a szülőföld szeretete. Hát maradjunk! – összegezte a főesperes.
Szabadság.ro
A szentegyházi Gyermekfilhar-mónia 1982 júniusában koncertezett első alkalommal, legidősebb tagja 19 éves – magyarázta a zenekar és kórus együttesét megálmodó Haáz Sándor zenetanár, karnagy. Mint elmondta, a Hargita megyei Szentegyházán nem működik zeneiskola, a filharmónia legnagyobbrészt a Mártonffi János általános iskola tanulóiból, valamint kápolnásfalui, lövétei, szentkeresztbányai diákokból áll össze. A Gyermekfilharmónia immár rendszeresen szerepel Erdély városaiban. 2010. november 19-én hármas fellépésük volt a magyar parlamentben: az európai uniós házelnökök találkozóján, a Székely Nemzeti Tanács ülésén, majd a Nemzetközi Protokoll Kongresszus díszvacsoráját követően. Az 1848–49-es repertoárral 2006 óta közösen lépnek fel az 1996-ban létesült, 24 tagot számláló, a 11. székely határőrezred hagyományait őrző szentegyházi Huszáregyesülettel – részletezte a huszárkapitány tisztét betöltő Mihály József.
1848–49 a szabadság és a remény forradalma volt
Március 15-e hívó szava jelenünkben már nem hősi áldozatvállalásra, forradalomra szólít fel: az erdélyi magyarságnak immár élni akaró, okos, magabiztos és előretekintő polgárokra van szüksége, illetve olyan közös politikai stratégia kialakítására, amely minden erdélyi magyarnak megfeleljen – fejtette ki köszöntő beszédében Deák Ferenc, az RMDSZ kisbácsi szervezetének elnöke.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének adózó március 15-ét az erdélyi magyarság vonatkozásában az 1989 utáni, közös és folyamatos szabadságharc ünnepének is minősítette. Emlékeztetett arra, hogy bár ma már jogunk van magyarnak lenni, szabadon ünnepelni, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 1990 márciusában még egyetlen magyar felirat Marosvásárhelyen lángba borította a várost, és arról, hogy az úgynevezett fekete március része az erdélyi magyarság saját szabadságharcának. A magyarságnak az 1848–1849-es események és a modern nemzetté válás folyamatát elindító reformkor volt a legnagyobb közösségi teljesítménye, amely a nép szabadságszeretetéből és abból a reményből építkezett, hogy egyénnek és közösségnek egyaránt joga van a szabad élethez, a szabad identitásvállaláshoz és a fejlődéshez – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.
Az 1848–49-es forradalom a szabadság és a remény forradalma volt, amely közösségbe kovácsolta a magyarokat, illetve azokat a népeket, nemzeteket, amelyek harcba szálltak a szabadságért. – Ez volt a magyar nemzet egyik legnagyobb közös vállalkozása, amely a mai napig erőt ad nekünk, erdélyi magyaroknak, hiszen nekünk most is szükségünk van olyan közös célokra, amelyek összefogják és mozgósítják a közösséget, amelyek megerősítik és cselekvésre késztetik a nemzetet, amelyek a reményt éltetik mindannyiunk lelkében – fejtette ki Kelemen Hunor. A szabadságharcot leverték, de a magyar nép szabadságszeretetét elpusztítani senki sem tudta, sem 1848-at követően, sem a XX. században – hangsúlyozta a politikus. Az 1848–49-es forradalom megszívlelendő tanulságaként kiemelte: a közösségi célok elérésében elsősorban magunkra és közösségünkre számíthatunk, illetve küzdelmeinket nem fogják helyettünk mások megvívni, a ránk váró munkát mások nem végzik helyettünk.
– Az ünnepet elhomályosító gondok mellett is jusson eszünkbe: van remény, van miért dolgozni, harcolni, van miért ünnepelni – emelte ki Kelemen Hunor. Majd hozzátette: a nemzeti identitás megőrzéséért folytatott munkában a közösség valamennyi korosztályára szükség van: az idősekre, akik a történelmet, a hagyományokat, az értékeket adják át a következő generációknak; a fiatalokra, akik életerejükkel táplálják a közösséget és a gyerekekre, ifjakra, akik a magyarság jövőjét biztosítják. – Engedjük be életünkbe március 15-e szellemiségét, üzenetét, legyünk büszkék a szabadságharc szellemére – hangsúlyozta a politikus.
László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök ünnepi beszédében kiemelte: a kisbácsi ünneplés egy olyan rendezvénysorozat része, amelynek célja, hogy Kolozsvár és Kolozs megye magyar közössége méltó módon emlékezhessen 1848–49 eseményeire. Mint elmondta, az ünneplő erdélyi magyarok szempontjából március 15-e üzenetet hordoz mindazok számára, akik korlátozni próbálják az erdélyi magyar közösség szabadságvágyát, megbontani szándékoznak testvéri egységét, illetve azt szeretnék elérni, hogy tagjai ne érezzék magukat egyenlőknek szülőföldjükön: ezek a vállalkozások nem járnak sikerrel.
A mártírok emlékéből merítsenek erőt a túlélők
A rendezvényen részt vett a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumáról (KMKF) érkezett Sógor Csaba európai parlamenti (EP) képviselő is, aki ünnepi beszédében felelevenítette a már levert 1848–49-es szabadságharc utolsó reményszikrájának tekintett, a komáromi vár őreinek Klapka György által vezetett ellenállását, akik a végletekig tartották ezt a támpontot, sőt váratlan kitörések során meg is kardlapozták az őket bekerítő sereget. Sógor Csaba úgy vélekedett: az elmúlt kilencven évben, és az utóbbi húsz első felében egyfajta várvédelemre rendezkedett be az erdélyi magyar közösség, amelyből néha ki is kellett törni, és úgymond „megkardlapozni” az ellenfeleket az önkormányzatban, vagy a parlament mikrofonja előtt. A politikus kiemelte: a mártírok, a hősi halottak emlékéből kell erőt meríteniük a hősi túlélőknek, hogy saját, aktuális kérdésekért folytatott szabadságharcukat megvívják. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a testvériség jegyében Erdély magyarsága úgymond „nagyobb testvérként” felelős a Székelyföldért és az ott lakókért is, illetve meg kell fogalmaznia azt a kérdést is, hogy a maga során mit tehet az anyaországi magyarokért. Emlékeztetett a népek, nemzetek egyenlőségére, és arra, hogy a magyarság Kisbácsban és Brüsszelben, az európai parlamentben egyaránt büszkén vállalhatja az államiságát uraló törvény és jogrend messzi történelmi múltba nyúló hagyományát.
Összefogás és magyarságtudat
Pásztor Gabriella, Markó Béla miniszterelnök-helyettes melletti oktatási államtanácsos az összefogás erejét emelte ki március 15-e legfontosabb üzeneteként, emlékeztetve arra, hogy annak idején Gábor Áron is a közösség áldozata árán önthette meg ágyúit.
Kovács Sándor főesperes a magyar nemzeti mitológia szerves részévé vált, az 1848–49-es forradalom emlékével összeforrott, Nemzeti dal vonatkozásait emelte ki ünnepi beszédében. Mint elmondta, a lángra gyújtó, harci riadóból az isteni eskütétel szavai sem hiányoznak, így felfedezhető az összefüggés a vers és az ima között. A Nemzeti dalban megfogalmazott eskü szavai azonban szánalmasak, hiábavalóak volnának, ha a „magyarok Istene” nemzetiségi bálványnak minősülne: Isten a miénk, minden nemzeté, pontosabban mi vagyunk az övéi – fogalmazott. – Annyiban vagyunk és maradunk magyarok, amennyiben él bennünk a magyar tudat és a szülőföld szeretete. Hát maradjunk! – összegezte a főesperes.
Szabadság.ro
ESEMÉNYEK
