December 1 Kronológiája 1990-2010
1997 - Uszítók
1990. december 1-jén, az új éra elsô nemzeti ünnepén az akkori román kormányfô vezényelte az RMDSZ szónokát lehurrogó tömeget Gyulafehérváron. Ma ugyanez a Petre Roman a törvényhozás felsôházának az elnöke, a magyar nemzeti közösség és szervezetei, intézményei, képviselôi ellen pedig lankadatlan hevességgel folyik a nacionalista uszítás. Nagy példányszámú fôvárosi sajtóorgánumok szajkózzák a rémhíreket, az ellenzék egyhangúlag kiált árulást, de a kormányzati oldalon is sokan tapsolnak helyeslôleg a jogfosztásnak,. diszkriminációnak, zaklatásnak. Szerencsére a Hargita és Kovászna megyékben élôk nem ülnek fel a nemzetiségi alapú viszálykeltésnek, bár a magyarság világi és egyházi vezetôinek vegzálásáról érkezô hírek nyugtalanságot keltenek ott is és mindenütt, ahol magyarok élnek. A polgárok joggal kétkednek: ez az a Románia, amelyik Európába törekszik?
Forrás: Erdélyi Napló
Forrás: Erdélyi Napló
1997 - Kinek ünnep, kinek gyász
A minap iskolából jövet lógó orral lép be az ajtón negyedik osztályos lányom. Hátizsákját a sarokba vágja és úgy, ahogy van, kabátostul huppan a fotelbe. Karjait mellén összefonva durcás arccal bámulja a földet. Nem kérdem, mi baj van, tudom, úgyis hamarosan megered a nyelve. Nem kell sokáig várnom, már kérdi is: "Mégis, kinek az ünnepe ez a december 1-je?" Hangjának rezdülésébôl kiérzik, nem egyszerû tudásszomj diktálta a kérdést, egyéb, minden bizonnyal érzelmi összetevôi vannak a dolognak. "Miért, mi történt?", teszem fel a kisegítô kérdést, s máris ömlik belôle a szó.
A minap iskolából jövet lógó orral lép be az ajtón negyedik osztályos lányom. Hátizsákját a sarokba vágja és úgy, ahogy van, kabátostul huppan a fotelbe. Karjait mellén összefonva durcás arccal bámulja a földet. Nem kérdem, mi baj van, tudom, úgyis hamarosan megered a nyelve. Nem kell sokáig várnom, már kérdi is: "Mégis, kinek az ünnepe ez a december 1-je?" Hangjának rezdülésébôl kiérzik, nem egyszerû tudásszomj diktálta a kérdést, egyéb, minden bizonnyal érzelmi összetevôi vannak a dolognak. "Miért, mi történt?", teszem fel a kisegítô kérdést, s máris ömlik belôle a szó.
Elbeszélésébôl megtudom, hogy iskolájukban irodalmi összeállítással készülnek a nemzeti ünnepre. Az osztályukból kettejüket jelölte ki a tanci, hogy egy-egy szavalattal részt vegyenek az eseményen. Az elsô olvasópróbán, mielôtt rájuk került volna a sor, az egyik rendezôként aktiváló tanügyi dolgozó megkérdezte, mivel készültek. Amikor megtudta, hogy magyar nyelvû szavalattal, ingerülten küldte ôket vissza a tancihoz, mondván, csak román nyelvû szavalattal jelentkezhetnek.
Ezek után érthetô, hogy elment a kedvük az ünnepléstôl. Olyannyira, hogy hangot is adtak abbéli szándékuknak, hogy nem óhajtanak részt venni azon. Amit a tanci, dicséretére legyen mondva, tiszteletben is tartott.
Ilyen elôzmények után szegezte lányom mellemnek a kérdést: "Mégis, kinek az ünnepe ez a december 1-je?" Bevallom, voltam kényelmesebb helyzetben is... Mert hát a válasz, gondolom, minden felnôtt ember számára adott, de hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy egy negyedikes gyermek is megértse? Akinek a hivatalos tanterv szerinti történelmi ismeretei csupán Mircea cel Batrînig terjednek.
Mondhatom azt, hogy semmi esetre sem azoké, akiknek elôdeit az imperialista, országgyarapító szenvedélyektôl vezérelt egykori szövetségeseik 1916 ôszén hátba támadtak, s akik az 1918. december 1-jei határozat nyomán, mely kimondta Erdély egyesülését Romániával, egyik napról a másikra a nemzetállami eszme, a levantei önkény, a szemforgató balkáni politizálás kiszolgáltatottjaivá, játékszereivé váltak. És azoké sem, akik számára a megmaradást biztosító önálló anyanyelvû iskolarendszer és teljes jogú önkormányzat - bár már a sokat emlegetett Gyulafehérvári Nyilatkozat 3. paragrafusában is szerepel, s aminek biztosítására az utóbbi években aláírt nemzetközi szerzôdések, egyezmények értelmében Románia is kötelezettséget vállalt - továbbra is a vágyálmok tartományába tartoznak csupán.
Míg a románság történelmének egyik, ha nem a legjelentôsebb eseménye fûzôdik e naphoz, addig számunkra súlyos, következményeiben máig is ható nemzeti tragédiát jelöl e dátum.
Aki pedig elemi jóérzés hiányában vagy tudatlanságból, esetleg mögöttes szándékoktól indíttatva nem képes, illetve nem hajlandó figyelembe venni e tényeket, és ártatlan gyermekeket hasonló, számukra feloldhatatlan konfliktushelyzetbe hoz, az csak azt bizonyítja, hogy semmit sem értett meg a történelembôl.
Ezeket és hasonlókat kellett volna elmondanom, megfogalmaznom valamiképpen, de a gyermek tekintetébôl kiolvastam, hogy csupán szónokinak szánta a kérdést. Mert ha értelmi szinten még nem is, de érzelmi síkon már felfogta azt, amit az említett "tanügyi káder" eljárásával tudatosan vagy ösztönösen sugallni próbált...
Szentgyörgyi László
Forrás: Erdélyi Napló
Ezek után érthetô, hogy elment a kedvük az ünnepléstôl. Olyannyira, hogy hangot is adtak abbéli szándékuknak, hogy nem óhajtanak részt venni azon. Amit a tanci, dicséretére legyen mondva, tiszteletben is tartott.
Ilyen elôzmények után szegezte lányom mellemnek a kérdést: "Mégis, kinek az ünnepe ez a december 1-je?" Bevallom, voltam kényelmesebb helyzetben is... Mert hát a válasz, gondolom, minden felnôtt ember számára adott, de hogyan fogalmazzam meg úgy, hogy egy negyedikes gyermek is megértse? Akinek a hivatalos tanterv szerinti történelmi ismeretei csupán Mircea cel Batrînig terjednek.
Mondhatom azt, hogy semmi esetre sem azoké, akiknek elôdeit az imperialista, országgyarapító szenvedélyektôl vezérelt egykori szövetségeseik 1916 ôszén hátba támadtak, s akik az 1918. december 1-jei határozat nyomán, mely kimondta Erdély egyesülését Romániával, egyik napról a másikra a nemzetállami eszme, a levantei önkény, a szemforgató balkáni politizálás kiszolgáltatottjaivá, játékszereivé váltak. És azoké sem, akik számára a megmaradást biztosító önálló anyanyelvû iskolarendszer és teljes jogú önkormányzat - bár már a sokat emlegetett Gyulafehérvári Nyilatkozat 3. paragrafusában is szerepel, s aminek biztosítására az utóbbi években aláírt nemzetközi szerzôdések, egyezmények értelmében Románia is kötelezettséget vállalt - továbbra is a vágyálmok tartományába tartoznak csupán.
Míg a románság történelmének egyik, ha nem a legjelentôsebb eseménye fûzôdik e naphoz, addig számunkra súlyos, következményeiben máig is ható nemzeti tragédiát jelöl e dátum.
Aki pedig elemi jóérzés hiányában vagy tudatlanságból, esetleg mögöttes szándékoktól indíttatva nem képes, illetve nem hajlandó figyelembe venni e tényeket, és ártatlan gyermekeket hasonló, számukra feloldhatatlan konfliktushelyzetbe hoz, az csak azt bizonyítja, hogy semmit sem értett meg a történelembôl.
Ezeket és hasonlókat kellett volna elmondanom, megfogalmaznom valamiképpen, de a gyermek tekintetébôl kiolvastam, hogy csupán szónokinak szánta a kérdést. Mert ha értelmi szinten még nem is, de érzelmi síkon már felfogta azt, amit az említett "tanügyi káder" eljárásával tudatosan vagy ösztönösen sugallni próbált...
Szentgyörgyi László
Forrás: Erdélyi Napló
Bővebben
1997 - Részletek az államfő ünnepi beszédéből: Senki sem hibáztatható
A nemzeti ünnep alkalmából mondott beszédében Emil Constantinescu államfô többek között kijelentette: ,,Történelme során Románia ma elôször tekintheti megalapozottnak külsô biztonságát. Senki sem fenyegeti többé határait, senki sem veszélyezteti többé nemzeti identitását. Senki sem hoz feje fölött róla döntéseket. A Romániáról a határain túl alkotott kép jobb, mint valaha. A világ néhány nagy nemzete támogatónk, sôt barátunk. Ha most hibáznánk, senkit nem okolhatunk érte. Sem a nemzetközi helyzetet, sem a külfölddel való kommunikáció hiányát, sem a geopolitikát. Minden csak tôlünk függ."
,,A románok még szegények és rosszul megy a soruk. A szegénység fölötti gyôzelem kulcsa a gazdasági reform sikere... tudom, hogy az 1996-os választások után sokak várakozása óriási volt, és a választottak részérôl nem mindig jött meg a remélt válasz. Romániában túl sokat szenvedtek az elmúlt 50 évben ahhoz, hogy az embereknek még sokáig legyen türelme. Éppen ezért meg akarom köszönni a román népnek azt a bölcsességet és megértést, amelyrôl továbbra is tanúságot tesz."
,,Hinnünk kell önmagunkban, saját erônkben és jövônkben. Ne felejtsük el, hogy 1918 után nehéz évek is következtek, amikor meg kellett védenünk egységünket. Ne feledjük, hogy 22 évvel késôbb hadseregünk nehéz megpróbáltatáson ment át, amikor harc nélkül kellett kivonulnia az orosz ultimátum és a bécsi diktátum által elrabolt területekrôl. Még ha ma Románia biztonsági rendszere, amely a szomszéd országokkal kötött szerzôdésekre és a háromoldalú megállapodásokra alapozódik, valóban erôs és tartós, továbbra is erôsíteni fogjuk a román hadsereg minôségét, és sohasem fogjuk többé elfogadni, hogy harc nélkül feladjunk valamely román területet."
,,Mielôtt a más népekkel való megbékélésrôl beszélünk, arra van szükség, hogy magunk között is megbékéljünk. Álljunk egységben egymás mellett és ne gyûlöljük egymást."
,,Bebizonyítottuk, hogy tiszteletben tudjuk tartani a kisebbségeket, amiként valamennyiünknek tiszteletben kell tartanunk minden ember jogait ebben az országban. Bebizonyítottuk, hogy igazi barátai vagyunk szomszédainknak, akiket meg tudunk segíteni a szükségben, ahogy ezt Boszniában és Albániában tettük. A román hadsereg, mint történetében mindig, teljesíti kötelességét."
,,Bebizonyítottuk, hogy teljes joggal kívánunk aktív partnerré válni, amely képes felsorakozni az Észak-atlanti Szövetség tagállamai mellett, és hogy képesek vagyunk betagolódni egy egyesült Európába." „...Nem ígérhetem, hogy a jövô év könnyebb lesz, de egymás mellett leszünk a jövôért folyó csatában" — zárta beszédét Emil Constantinescu.
Forrás: Szabadság
,,Hinnünk kell önmagunkban, saját erônkben és jövônkben. Ne felejtsük el, hogy 1918 után nehéz évek is következtek, amikor meg kellett védenünk egységünket. Ne feledjük, hogy 22 évvel késôbb hadseregünk nehéz megpróbáltatáson ment át, amikor harc nélkül kellett kivonulnia az orosz ultimátum és a bécsi diktátum által elrabolt területekrôl. Még ha ma Románia biztonsági rendszere, amely a szomszéd országokkal kötött szerzôdésekre és a háromoldalú megállapodásokra alapozódik, valóban erôs és tartós, továbbra is erôsíteni fogjuk a román hadsereg minôségét, és sohasem fogjuk többé elfogadni, hogy harc nélkül feladjunk valamely román területet."
,,Mielôtt a más népekkel való megbékélésrôl beszélünk, arra van szükség, hogy magunk között is megbékéljünk. Álljunk egységben egymás mellett és ne gyûlöljük egymást."
,,Bebizonyítottuk, hogy tiszteletben tudjuk tartani a kisebbségeket, amiként valamennyiünknek tiszteletben kell tartanunk minden ember jogait ebben az országban. Bebizonyítottuk, hogy igazi barátai vagyunk szomszédainknak, akiket meg tudunk segíteni a szükségben, ahogy ezt Boszniában és Albániában tettük. A román hadsereg, mint történetében mindig, teljesíti kötelességét."
,,Bebizonyítottuk, hogy teljes joggal kívánunk aktív partnerré válni, amely képes felsorakozni az Észak-atlanti Szövetség tagállamai mellett, és hogy képesek vagyunk betagolódni egy egyesült Európába." „...Nem ígérhetem, hogy a jövô év könnyebb lesz, de egymás mellett leszünk a jövôért folyó csatában" — zárta beszédét Emil Constantinescu.
Forrás: Szabadság
Bővebben
1997 - December 1-jén tilos a gyász
Nagy Albert, az ótordai református egyházközség lelkésze értesítette szerkesztôségünket: december 1-jén, fél 1 körül, amikor éppen temetésre készült, a tordai Transilvania rádió két fiatal munkatársa váratlanul megjelent, és tájékoztatták arról, hogy Dragoste úr, az RTDP tordai szervezetének egyik vezetôje szerint azért tûzték ki éppen az ország nemzeti ünnepén a fekete zászlót a református templom homlokzatára, mivel a trianoni eseményeket akarják gyászolni, és így szeretnének tiltakozni a románok nemzeti ünnepén.
A lelkész határozottan cáfolta az állításokat. Hangsúlyozta: minden haláleset alkalmával szokásuhoz híven a fekete lobogót elhelyezik a templom homlokzatán. Ezúttal a november 28-án elhunyt hetvenhét éves hívükre emlékezve, kitûzték a fekete zászlót. A lelkésztôl megtudtuk: már december 1-jén este a helyi kábeltévé tudósítása szerint a fekete zászló elhelyezésével az ótordai református egyház nem tiszteli az ország nemzeti ünnepét.
Kedd reggel már a közismerten szenzációhajhász kolozsvári Pro tv is kiszállt a helyszínre. Többek között azt kérdezték a lelkésztôl, hogy a fekete zászlóra miért nem tûzték ki a nemzeti színû szalagot is.
— A múlt heti Czirják Árpád érseki helynök ellen indított rágalomhadjárat kirobbantása után a Pro tv újabb botrányt akar kavarni. Határozottan elutasítom a református egyházat ért aljas rágalmakat — mondotta Nagy Albert.
Forrás: Szabadság
Kedd reggel már a közismerten szenzációhajhász kolozsvári Pro tv is kiszállt a helyszínre. Többek között azt kérdezték a lelkésztôl, hogy a fekete zászlóra miért nem tûzték ki a nemzeti színû szalagot is.
— A múlt heti Czirják Árpád érseki helynök ellen indított rágalomhadjárat kirobbantása után a Pro tv újabb botrányt akar kavarni. Határozottan elutasítom a református egyházat ért aljas rágalmakat — mondotta Nagy Albert.
Forrás: Szabadság
Bővebben
1997 - Amilyen a mosdó, olyan a törülköző: A távolmaradás oka
A Román Nemzeti Egységpárt egyik elnöke, vagy az egyik RNEP- elnöke, Gheorghe Funar hevesen tiltakozott amiatt, hogy az RMDSZ Kolozs, illetve Maros megyei szervezete nem vett részt a december 1-jei ünnepségeken. A tiltakozó felkéri az államelnököt és a kormányfôt, hogy emiatt zárja ki a kormányból az RMDSZ-t, mert az nem ismeri el Románia nemzeti ünnepét és az ország alkotmányát.
Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a szervezet nem kapott meghívót az ünnepségekre. Az RMDSZ-tanácsosoknak hivatalból meg kellett volna jelenniük, távolmaradásuk oka a kolozsvári ünnepségszervezô polgármester nyílt magyarellenessége, amelyet többek között úgy fejez ki, hogy minden alkalmat — ünnepieket is — megragadva rágalmazza az RMDSZ-t, a magyarokat. Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke hasonlóképpen nyilatkozott, az új hatalom helytartói sem éppen barátságosak az RMDSZ-szel. Marosvásárhelyen az ünnepségeken különben sem volt általános a részvétel, az a szervezet koszorúzott, amelyik akart — mondotta Kolcsár Sándor.
Forrás: Szabadság
Forrás: Szabadság
Bővebben
1998 - Fasiszta tüntetés Kolozsváron
December 1-ji román nemzeti ünnepi elôzetesként hirdették meg, valójában reform-, hatalom- és fôleg magyarellenes uszítássá fajult az a szombati Avram Iancu téri tömeggyûlés, melyen a kolozsvári polgármester elsô ízben lépett nyilvánosság elé újonnan választott pártja vezérének árnyékában. A román nemzet felsôbbrendûsége és féltése a barbár magyarsággal szemben; az ország jelenlegi vezetôsége „golán árulókból" és maffiózókból áll; Magyarország Európa beteg embere, akivel nem lehet a német–francia megbékélés mintáját követni, mert ott két civilizált néprôl volt szó, itt pedig csak egyrôl; a magyar fajzat Románia javíthatatlan halálos ellensége, csak az ország feldarabolásán ügyködik stb., stb. — ilyen gondolatokat harsogott, régi, megkopott lemezként, Corneliu Vadim Tudor a végén kétezresre duzzadt hallgatósághoz. Sok járókelôt inkább a kíváncsiság vonzott a kampányszerû rendezvényre, melyen mikrofonhoz léptek még: Victor Romulus Constantinescu, Raul Sorban, Miron Cosma, Alexandru Nerisanu és persze az NRP friss fôtitkára, Gheorghe Funar. A polgármesteri hivatal agitációs különítménye mérsékelt hangerôvel szerepelt. A kormánykoalíciós pártok nem képviseltették magukat.
Forrás: Szabadság
Forrás: Szabadság
1998 - A nemzeti ünnep napján Mátyás király szobránál is koszorúznak
Hétfôn délben a szombati nagyromániás nagygyûlés miatt kissé rekedt hangú, magyarellenes hitében megerôsödött kolozsvári polgármester tartott sajtóértekezletet a városházán. Szinte bármely újságírói kérdésben Gheorghe Funar románellenes összeesküvést vélt felfedezni. Elhangzott: a nemzeti ünnep alkalmával Mátyás király szobránál is koszorúkat helyez el a polgármesteri hivatal. „Ô is a román nép történelméhez tartozik. Apja és anyja is román volt, éppen ezért a magyar nép legnagyobb román királyának szobrát is megkoszorúzzuk. Édesanyja nevét az irredentisták Sãlãjanról Szilágyira magyarosították" — mondta Funar.
Ugyanezen a napon a Fôtéren felszentelik és feliratot helyeznek el arra a helyre, ahova Traianus oszlopának felállítását tervezik. A polgármestert az sem zavarja, hogy a városi tanács nem utalt ki pénzt erre a célra, és mindeddig nem hagyta jóvá a több mint 40 métres szobor leleplezését a város történelmi központjában. A polgármester nyomdafestéket nem tûrô jelzôkkel illette azon RMDSZ-es tanácsosokat, akik más kollegákkal együtt ellenszegültek tervének. A polgármesteri hivatal által szervezett ünnepség a szokásnak megfelelôen a több tíz millióba kerülô tûzijátékkal és 40 milliós díszvacsorával ér véget.
A polgármester nem sajnálja, hogy a Polus cég felfüggesztette Kolozsvárra tervezett befektetéseit. Szerinte a cég egyes felszínre került törvényszegések miatt vonult vissza. „A Polus a magyarok irredenta célkitûzéseit volt hivatott érvényesíteni, ezért jó, hogy elmentek. Ha visszajönnek, akkor bizonyára az Interpol hozza majd ôket. Remélem, nem találjuk már itt ôket, amikor Corneliu Vadim Tudort az ország elnökévé válassza a román nép" — mondta Funar.
Forrás: Szabadság
A polgármester nem sajnálja, hogy a Polus cég felfüggesztette Kolozsvárra tervezett befektetéseit. Szerinte a cég egyes felszínre került törvényszegések miatt vonult vissza. „A Polus a magyarok irredenta célkitûzéseit volt hivatott érvényesíteni, ezért jó, hogy elmentek. Ha visszajönnek, akkor bizonyára az Interpol hozza majd ôket. Remélem, nem találjuk már itt ôket, amikor Corneliu Vadim Tudort az ország elnökévé válassza a román nép" — mondta Funar.
Forrás: Szabadság
Bővebben
1998 - Falazás
Amikor múlt szombaton kimentem a színház elé, hullott a hó. A nyirkos hideg a télikabátok alá is behatolt, s az ember csontjáig meg sem állt. Ennek ellenére, mintegy négyezer ember tolongott a téren. Vadimot és új kolozsvári szövetségeseit várták.
Amikor a tömeget fürkészni kezdtem, még nem is sejtettem, hogy nyílt fasiszta uszítást kell majd végighallgatnom. Voltak ugyan balsejtelmeim arról, amire egy Vadim-féle képes, de most, utólag töredelmesen be kell vallanom, magam sem voltam felkészülve arra, ami ott következett. Csak azért mentem ki, mert arra voltam kíváncsi, kik kíváncsiak Kolozsváron Vadimra és társaságára. A tömeg nagyrészt nyugalmazott katonatisztekbôl, szekusokból és egykori pártaktivistákból állt. Látszott ez minden mozdulatukon, kihallatszott a mondottaikból. Aztán sok falusiforma embert láttam. Vidékrôl csôdíthették be ôket, hogy a nagy eseménynek tanúi legyenek. Jöttek is szívvel-lélekkel ezek a félrevezetett emberek, akiknek arcáról nem volt túl nehéz leolvasnom a reménykedést: talán Vadim alatt majd jobb sorsunk lesz.
Sokkal fájdalmasabb volt azonban a fiatalság jelenléte. Inkább munkássorsúakat véltem látni, s nem pedig fôiskolásokat, de akkor is. Az ifjúság meghallotta Vadimék hívó szavát, és elment a cirkuszhoz statisztálni. Ami eléggé hangsúlyosan sejteti azt, hogy odahaza szüleik, nagyszüleik mondhattak nekik valamit, amitôl a szélsôség mellé sodródtak.
Vadim elôtt Victor Romulus Constantinescu, a Kolozs megyei tanácselnök beszélt. Már ô is a magyarok ellen uszított, de jóval burkoltabban, mint az utána felszólaló Raoul Sorban, aki nyíltan támadta Magyarországot. Sorban ismét Göncz Árpád államfôt támadta, aki szerinte azt írta, hogy Erdély nélkül nincs Magyarország, s a magyarok az utolsó leheletükig, fegyverrel kezükben harcolnak majd, hogy a területet visszaszerezzék. Hogy ezt már számtalanszor dokumentumok alapján megcáfolták, Sorbant nem érdekli túlságosan. Ô már az 1980-as években elkezdte „harcát", és leirredentázott mindenkit, aki eszébe jutott.
Constantinescu és Sorban beszédei azonban eltörpültek „nagy mesterüknek" a kirohanásai mellett. Vadim életfogytiglani börtönnel fenyegette meg Emil Constantinescut, s mindazokat, akik az RMDSZ-szel együttmûködtek, nürnbergi típusú pert ígért a szövetségnek (hogy csak vezetôinek vagy pedig az egész tagságnak, ez nem derült ki), s megesküdött, hogy amint államelnök lesz, azonnal államosítja a MOL-kutakat és a magyarországiak által megszerzett valamennyi romániai tulajdont.
A magyarok Ázsiából jöttek. Ott él, Kína mélyén egy törzs, az ujgur, láttam ôket nemrég, azok Orbán Viktor és Markó Béla ôsei — mennydörögte. A résztvevôk jóízûen kacagtak. Magyarország egy barbár ország — üvöltötte tovább Vadim —, ahol a románok élete veszélyben van. Kerüljétek el Magyarországot! Vadim szerint a magyarok veszélyesek, mert amikor egybegyûlnek, tölcsérrel töltik magukba a pálinkát, s ilyenkor Erdély visszaszerzésére készülnek. Amit, persze, ô nem fog megengedni. Magyarország Európa beteg embere, gúzsba kell kötni, és idegcsillapítókat kell belefecskendezni, mert különben vonyít... Stb., stb.
Mellettem falusi öregasszony állt. Amikor Vadim a legvadabbakat mondta, szelíd, jóságos hangon csak ilyeneket ismételgetett: — Nagyon jó! Segítsen meg az Isten! Nagyon jó! Úgy kell nekik! Árulók! Vadim! Vadim! Isten éltessen, és segítsen!
A rendre felügyelôk közül az egyik éppen velem szemben állt, háttal a szónokoknak. Szenvtelen arccal figyelt minket, talán azt, hogy ki örül, és ki nem a Vadim sületlenségeinek. Ám lehet, maga is tudta, hogy az egész csak színjáték, csupán a hatalom mielôbbi megszerzésére irányuló demagógia. Ô nem nevetett, nem üdvrivalgott, amikor a magyarokat szidták, s nem rázta az öklét, amikor „a magyar prefektusról, a magyar ügyészrôl" meg a többi „árulóról" esett szó. (Akiknek a felkoncolására Vadim szintén nyíltan felszólította a „jó románokat".) Már-már elhittem, hogy a rendfenntartók apolitikusak, amikor aztán a „történelmi szónoklat" végén emberembôl kitört a hazafi: eszét veszítve éljenezett, tapsolt és hurrázott.
Fiatalok csoportja húzott el mellettem a Vadim-beszéd vége elôtt. Mennek meginni valamit, ez unalmas, mondták egyik hátramaradó társuknak. Majd a végére, amikor nagyokat kell kiabálni, visszajönnek. Nem látszott rajtuk, hogy megértették volna a helyzet tragikumát.
Persze, nem ôk az egyedüliek. Nem értette azt meg Ionescu-Quintus liberális párti elnök sem, aki a Funar ellen indított ügyészségi vizsgálatot leállíttatta. Talán félelembôl tette: hogy a fasizálódás ne gyorsuljon fel az eddiginél is jobban, és ne fajuljon tettlegességgé. Talán számításból: hogy még egy kicsit élvezhesse a hatalom kényelmét. Vagy talán nem mérte fel a helyzet súlyosságát. Ez utóbbi okán azonban nem számíthat felmentô megértésünkre. Kezdetben Németországben Hitlernek is mindent elnéztek, Romániában pedig a Vasgárdát nem vették komolyan.
A hatalom újra falaz a fasisztáknak.
Tibori Szabó Zoltán
Forrás: Szabadság
Sokkal fájdalmasabb volt azonban a fiatalság jelenléte. Inkább munkássorsúakat véltem látni, s nem pedig fôiskolásokat, de akkor is. Az ifjúság meghallotta Vadimék hívó szavát, és elment a cirkuszhoz statisztálni. Ami eléggé hangsúlyosan sejteti azt, hogy odahaza szüleik, nagyszüleik mondhattak nekik valamit, amitôl a szélsôség mellé sodródtak.
Vadim elôtt Victor Romulus Constantinescu, a Kolozs megyei tanácselnök beszélt. Már ô is a magyarok ellen uszított, de jóval burkoltabban, mint az utána felszólaló Raoul Sorban, aki nyíltan támadta Magyarországot. Sorban ismét Göncz Árpád államfôt támadta, aki szerinte azt írta, hogy Erdély nélkül nincs Magyarország, s a magyarok az utolsó leheletükig, fegyverrel kezükben harcolnak majd, hogy a területet visszaszerezzék. Hogy ezt már számtalanszor dokumentumok alapján megcáfolták, Sorbant nem érdekli túlságosan. Ô már az 1980-as években elkezdte „harcát", és leirredentázott mindenkit, aki eszébe jutott.
Constantinescu és Sorban beszédei azonban eltörpültek „nagy mesterüknek" a kirohanásai mellett. Vadim életfogytiglani börtönnel fenyegette meg Emil Constantinescut, s mindazokat, akik az RMDSZ-szel együttmûködtek, nürnbergi típusú pert ígért a szövetségnek (hogy csak vezetôinek vagy pedig az egész tagságnak, ez nem derült ki), s megesküdött, hogy amint államelnök lesz, azonnal államosítja a MOL-kutakat és a magyarországiak által megszerzett valamennyi romániai tulajdont.
A magyarok Ázsiából jöttek. Ott él, Kína mélyén egy törzs, az ujgur, láttam ôket nemrég, azok Orbán Viktor és Markó Béla ôsei — mennydörögte. A résztvevôk jóízûen kacagtak. Magyarország egy barbár ország — üvöltötte tovább Vadim —, ahol a románok élete veszélyben van. Kerüljétek el Magyarországot! Vadim szerint a magyarok veszélyesek, mert amikor egybegyûlnek, tölcsérrel töltik magukba a pálinkát, s ilyenkor Erdély visszaszerzésére készülnek. Amit, persze, ô nem fog megengedni. Magyarország Európa beteg embere, gúzsba kell kötni, és idegcsillapítókat kell belefecskendezni, mert különben vonyít... Stb., stb.
Mellettem falusi öregasszony állt. Amikor Vadim a legvadabbakat mondta, szelíd, jóságos hangon csak ilyeneket ismételgetett: — Nagyon jó! Segítsen meg az Isten! Nagyon jó! Úgy kell nekik! Árulók! Vadim! Vadim! Isten éltessen, és segítsen!
A rendre felügyelôk közül az egyik éppen velem szemben állt, háttal a szónokoknak. Szenvtelen arccal figyelt minket, talán azt, hogy ki örül, és ki nem a Vadim sületlenségeinek. Ám lehet, maga is tudta, hogy az egész csak színjáték, csupán a hatalom mielôbbi megszerzésére irányuló demagógia. Ô nem nevetett, nem üdvrivalgott, amikor a magyarokat szidták, s nem rázta az öklét, amikor „a magyar prefektusról, a magyar ügyészrôl" meg a többi „árulóról" esett szó. (Akiknek a felkoncolására Vadim szintén nyíltan felszólította a „jó románokat".) Már-már elhittem, hogy a rendfenntartók apolitikusak, amikor aztán a „történelmi szónoklat" végén emberembôl kitört a hazafi: eszét veszítve éljenezett, tapsolt és hurrázott.
Fiatalok csoportja húzott el mellettem a Vadim-beszéd vége elôtt. Mennek meginni valamit, ez unalmas, mondták egyik hátramaradó társuknak. Majd a végére, amikor nagyokat kell kiabálni, visszajönnek. Nem látszott rajtuk, hogy megértették volna a helyzet tragikumát.
Persze, nem ôk az egyedüliek. Nem értette azt meg Ionescu-Quintus liberális párti elnök sem, aki a Funar ellen indított ügyészségi vizsgálatot leállíttatta. Talán félelembôl tette: hogy a fasizálódás ne gyorsuljon fel az eddiginél is jobban, és ne fajuljon tettlegességgé. Talán számításból: hogy még egy kicsit élvezhesse a hatalom kényelmét. Vagy talán nem mérte fel a helyzet súlyosságát. Ez utóbbi okán azonban nem számíthat felmentô megértésünkre. Kezdetben Németországben Hitlernek is mindent elnéztek, Romániában pedig a Vasgárdát nem vették komolyan.
A hatalom újra falaz a fasisztáknak.
Tibori Szabó Zoltán
Forrás: Szabadság
Bővebben
1998 - Erősödő nacionalista hangulat
Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselõk Tanácsa tiltakozását fejezte ki az utóbbi idõben ismét elszaporodó magyarellenes megnyilatkozások miatt. Mint ismeretes, a Nagy Románia Párt egyik székelyföldi szervezete az RMDSZ-vezetõk "meglincselésével" fenyegetõzött, Kolozsvár polgármestere pedig néhány héttel korábban Szászfenesen egy katonai hadgyakorlat alkalmával az RMDSZ-székházak "kilövésére" buzdította a IV. Hadsereget.
1998. november 23.
Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselõk Tanácsa tiltakozását fejezte ki az utóbbi idõben ismét elszaporodó magyarellenes megnyilatkozások miatt. Mint ismeretes, a Nagy Románia Párt egyik székelyföldi szervezete az RMDSZ-vezetõk "meglincselésével" fenyegetõzött, Kolozsvár polgármestere pedig néhány héttel korábban Szászfenesen egy katonai hadgyakorlat alkalmával az RMDSZ-székházak "kilövésére" buzdította a IV. Hadsereget. "A magyar kisebbség megsemmisítésére uszító ilyen kijelentések büntetlenül mérgezik a román közvéleményt, és beláthatatlan következményei lehetnek. E magyarellenes hangvétel fokozódott az RMDSZ kormányba lépésével, koalíciós partnereink pedig - a többszöri figyelmeztetés ellenére - nem veszik figyelembe a minket ért támadásokat. Még sajnálatosabb, hogy az államelnök sem vesz tudomást e veszélyes helyzetrõl. A jelenlegi romániai viszonyok kísértetiesen kezdenek hasonlítani a harmincas években létezõkhöz. A román demokrácia gyökértelensége, a kormány bizonytalansága, valamint az egyre romló gazdasági helyzet a szélsõséges, fasiszta megnyilvánulások jó termõtalaja. Figyelmeztetjük Románia államelnökét, a kormányt és az igazságszolgáltatást, hogy ébredjenek fel a szendergésbõl, mert a fasisztoid pártok esetleges törvényes vagy erõszakos hatalomátvétele Romániát katasztrófába sodorja" - áll a nyilatkozatban. Az MKT ugyanakkor követeli: vonják felelõsségre a közszolgálati tv azon alkalmazottait, akik az adófizetõk pénzén magyarellenességre hangolják a nézõket. A testület hasonló tiltakozó nyílt levelet címzett Radu Vasile kormányfõnek is. A szászfenesi esetrõl tájékoztatták Victor Babiuc honvédelmi minisztert is. - Eckstein-Kovács Péter szenátor bûnvádi feljelentést fontolgat mind a Szászfenesen, mind pedig a nov. 21-i kolozsvári nagy-romániás tüntetésen elhangzottak miatt, amelyek kimerítik a kisebbségellenes uszítás és fenyegetés fogalmát. Boros elnök különben meglehetõsen szkeptikus Gheorghe Funar pereit illetõen. Véleménye szerint mind a parasztpárt, mind a liberálisok tartanak a polgármestertõl. Funarnak meglehetõsen nagy a befolyása, hiszen nem egy helyi vezetõ zsebét tömte meg Caritas-pénzekkel - mondotta. Megtudtuk: ha az ügyészség a polgármester ellen beindított bûnvádi kivizsgálás alatt megfelelõ bizonyítékot talál ahhoz, hogy pert indítson, akkor a polgármestert felfüggesztik tisztségébõl, a városi tanács pedig ügyvezetõ polgármestert választ a jelenlegi két alpolgármester közül. A mandátum felfüggesztése a jogerõs ítélet kimondásáig tart, amely akár a végtelenségig is elhúzódhat - a politikai akarattól függõen. Ha felmentik, akkor Funar visszakapja mandátumát, és csak megerõsödve kerül ki a "csatából". Amennyiben megfosztják tisztségétõl, de erre alig egy évvel a 2000-ben lejáró mandátuma elõtt kerül sor, kizárt, hogy idõközi polgármesteri választást rendezzenek. Boros szerint Mircea Ionescu Quintus múlt heti közbenjárása Funar érdekében csak a magukat demokratikusnak nevezõ román pártok - mellesleg koalíciós partnereink - meglehetõsen kétértelmû álláspontját bizonyítja Funar és szövetségesei ügyében. A Nemzeti Liberális Párt hétvégi sajtóértekezletén Anton Ionescu helyi pártvezér az esetrõl úgy nyilatkozott: Ionescu Quintus nem a kolozsvári polgármester, hanem a román igazságszolgáltatás makulátlanságának az érdekében lépett közbe. A pártvezér csupán azt akarja - magyarázgatta Ionescu -, hogy semmiféle szabálytalanság ne történjék ebben az igen fontos ügyben. /Figyelmeztetés a koalíciós partnereknek: Románia továbbra is jó termõtalaja a szélsõséges nacionalizmusnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
1998. november 25.
A képviselõház nov. 25-i ülésén megszavazta a tanügyi törvényt módosító 36-os sürgõsségi kormányrendelet elfogadásáról szóló törvénytervezetet. A koalíciós pártok és a Szövetség Romániáért Párt (mely az ellenzéki pártok bojkottja ellenére részt vett az ülésen) képviselõi szavazatával a törvény végsõ formájáról a parlament két házának egyeztetõ bizottsága hivatott dönteni, írta a Cronica Romana. A Szabadságnak nyilatkozó Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselõ, az oktatási bizottság alelnöke rámutatott: "A végsõ szöveg nem a mi szakmai és politikai hozzáértésünket fogja tükrözni, hanem mindenképpen a hazai demokrácia jelenlegi szintjét és a társadalomnak a kisebbségi kérdéshez való magatartását". Amint arról már tájékoztattunk, a legvitatottabb, az anyanyelvû felsõfokú oktatásra vonatkozó 123-as cikkely a képviselõházi változatból kimaradt.
1998. november 25.
Mátis Jenõ képviselõ nov. 25-én politikai nyilatkozatban tiltakozott a szélsõséges nacionalista politika egyre vehemensebb megnyilvánulásai ellen. A képviselõ rámutatott: a magyarellenes hangulatkeltés fõleg az RMDSZ-nek a kormányba való lépését követõen erõsödött fel. Felhívta az államfõ, a kormány és az illetékes hatóságok figyelmét a fasiszta jellegû politikai pártok esetleges hatalomátvételének a veszélyére, amely katasztrofális lenne Románia számára. A képviselõ ugyanakkor a magyar és a többi nemzeti közösség ellen bujtók megbüntetését kérte, illetve a közszolgálati televízió azon munkatársainak a felelõsségre vonását, akik szándékosan manipulálják a nézõket, magyarellenes hangulatot teremtve. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./
nov. 26./
1998. november 30.
Zsibón gyûltek össze Iliescu pártjának polgármesterei és tanácsosai. Megállapították, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetéért a román-magyar kormányzás téves politikája, az RMDSZ kormányzásban való részvétele a felelõs. Felgyorsult az egységes nemzetállam szétesése az RMDSZ szeparatista akciói következtében, állították a gyûlésen. /Fejér László: Új kormányzási programról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
1998. december 1.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a Románia és Erdély egységét kimondó népgyûlés 80. évfordulója alkalmából /dec. 1./ tartott ünnepi parlamenti ülésen kifejtette: "A Romániában élõ magyarok számára különös jelentõségû a gyulafehérvári kiáltványra emlékezõ nemzeti ünnep" "A gyulafehérvári kiáltványt megfogalmazó románok tudták, hogy milyen fontosak a nemzeti, a kulturális és az oktatási jogok, s arra kötelezték magukat, hogy felajánlják mindezeket a jogokat azoknak, akik velük együtt élnek Erdélyben" - hangsúlyozta Markó, hozzáfûzve: "Számunkra rendkívül jelentõs ez a kötelezettségvállalás, így a gyulafehérvári történelmi aktus sajátos üzenettel bír. Úgy véljük, aki el akarja felejteni vagy ki akarja törölni a ránk vonatkozó részt a kiáltványból, az nem csak ellenünk, hanem Románia valós érdekei ellen van". Az RMDSZ-elnök végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy "azt kell hangsúlyozni, ami a románokat és magyarokat egyesíti: jóllehet, a kötelezettségvállalás még nem teljesült, de közös érdekünk, hogy az valósággá váljék". /Markó Béla ünnepi beszédébõl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./
1998. december 2.
Göncz Árpád köztársasági elnöke Románia nemzeti ünnepe alkalmából levelet intézett Emil Constantinescu román államfõhöz. "Meggyõzõdésem, hogy történelmi felelõsségünk az országaink és népeink közötti megértés és aktív partnerség elõmozdítása. Érdekeink abban is egybeesnek, hogy Románia és Magyarország is az euro-atlanti értékrend alapján kíván elõrehaladni kétoldalú kapcsolatainkban és a közép-európai térség stabilitásának megõrzésében - olvasható a levélben. "Közös a felelõsségünk abban is, hogy fellépjünk a magyar-román kapcsolatokat, a népeink közötti bizalom építését megzavarni szándékozó szélsõséges politikai erõk és formációk olykor felerõsödõ megnyilvánulásaival szemben. Biztos vagyok abban, Elnök Úr, hogy személyes párbeszédünk és reményeim szerint jövõ év eleji újabb hivatalos látogatásom Romániában hozzájárul az országaink közötti együttmûködés dinamikus fejlesztéséhez" - zárta üdvözlõ sorait Göncz Árpád. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
1998. december 2.
A december 1-jei román nemzeti ünnep alkalmával a Román Nemzeti Párt (RNP) Romániához intézett "üzenetében" a román nemzetállam ellen fellépõ belsõ és külsõ "felelõtlen politikai erõk" "agresszív" magatartására hívta fel a figyelmet. A párt, melynek fõtitkára Virgil Magureanu, a Román Hírszerzési Szolgálat /SRI/ volt igazgatója, magyarellenességgel telített eszmefuttatásban bizonygatta, hogy a Románia számára "elõnytelen" külpolitikai konjunktúra, az országnak a NATO, illetve az EU-bõvítés elsõ hullámából történõ kizárása és nem utolsósorban az RMDSZ kormányrakerülése "veszélyezteti az ország területi integritását és szuverenitását". A közlemény szerint az RMDSZ programja "nem kompatibilis a demokratikus kormányzás elveivel", a jelenlegi hatalom pedig "rövidlátásról" tesz tanúbizonyságot azzal, hogy enged a szövetség követeléseinek, itt megemlítve a közösségi javak visszaszolgáltatásának kérdését, amely a megítélésük szerint "egy olyan tulajdonrendszer kialakulását teszi lehetõvé Erdélyben, amely a területi autonómia, a föderalizáció számára biztosít majd táptalajt". /Romániai Sajtófigyelõ (Kolozsvár), dec. 2. 222. sz./ Szabadság
Forrás: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003
http://udvardy.adatbank.transindex.ro/
Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselõk Tanácsa tiltakozását fejezte ki az utóbbi idõben ismét elszaporodó magyarellenes megnyilatkozások miatt. Mint ismeretes, a Nagy Románia Párt egyik székelyföldi szervezete az RMDSZ-vezetõk "meglincselésével" fenyegetõzött, Kolozsvár polgármestere pedig néhány héttel korábban Szászfenesen egy katonai hadgyakorlat alkalmával az RMDSZ-székházak "kilövésére" buzdította a IV. Hadsereget. "A magyar kisebbség megsemmisítésére uszító ilyen kijelentések büntetlenül mérgezik a román közvéleményt, és beláthatatlan következményei lehetnek. E magyarellenes hangvétel fokozódott az RMDSZ kormányba lépésével, koalíciós partnereink pedig - a többszöri figyelmeztetés ellenére - nem veszik figyelembe a minket ért támadásokat. Még sajnálatosabb, hogy az államelnök sem vesz tudomást e veszélyes helyzetrõl. A jelenlegi romániai viszonyok kísértetiesen kezdenek hasonlítani a harmincas években létezõkhöz. A román demokrácia gyökértelensége, a kormány bizonytalansága, valamint az egyre romló gazdasági helyzet a szélsõséges, fasiszta megnyilvánulások jó termõtalaja. Figyelmeztetjük Románia államelnökét, a kormányt és az igazságszolgáltatást, hogy ébredjenek fel a szendergésbõl, mert a fasisztoid pártok esetleges törvényes vagy erõszakos hatalomátvétele Romániát katasztrófába sodorja" - áll a nyilatkozatban. Az MKT ugyanakkor követeli: vonják felelõsségre a közszolgálati tv azon alkalmazottait, akik az adófizetõk pénzén magyarellenességre hangolják a nézõket. A testület hasonló tiltakozó nyílt levelet címzett Radu Vasile kormányfõnek is. A szászfenesi esetrõl tájékoztatták Victor Babiuc honvédelmi minisztert is. - Eckstein-Kovács Péter szenátor bûnvádi feljelentést fontolgat mind a Szászfenesen, mind pedig a nov. 21-i kolozsvári nagy-romániás tüntetésen elhangzottak miatt, amelyek kimerítik a kisebbségellenes uszítás és fenyegetés fogalmát. Boros elnök különben meglehetõsen szkeptikus Gheorghe Funar pereit illetõen. Véleménye szerint mind a parasztpárt, mind a liberálisok tartanak a polgármestertõl. Funarnak meglehetõsen nagy a befolyása, hiszen nem egy helyi vezetõ zsebét tömte meg Caritas-pénzekkel - mondotta. Megtudtuk: ha az ügyészség a polgármester ellen beindított bûnvádi kivizsgálás alatt megfelelõ bizonyítékot talál ahhoz, hogy pert indítson, akkor a polgármestert felfüggesztik tisztségébõl, a városi tanács pedig ügyvezetõ polgármestert választ a jelenlegi két alpolgármester közül. A mandátum felfüggesztése a jogerõs ítélet kimondásáig tart, amely akár a végtelenségig is elhúzódhat - a politikai akarattól függõen. Ha felmentik, akkor Funar visszakapja mandátumát, és csak megerõsödve kerül ki a "csatából". Amennyiben megfosztják tisztségétõl, de erre alig egy évvel a 2000-ben lejáró mandátuma elõtt kerül sor, kizárt, hogy idõközi polgármesteri választást rendezzenek. Boros szerint Mircea Ionescu Quintus múlt heti közbenjárása Funar érdekében csak a magukat demokratikusnak nevezõ román pártok - mellesleg koalíciós partnereink - meglehetõsen kétértelmû álláspontját bizonyítja Funar és szövetségesei ügyében. A Nemzeti Liberális Párt hétvégi sajtóértekezletén Anton Ionescu helyi pártvezér az esetrõl úgy nyilatkozott: Ionescu Quintus nem a kolozsvári polgármester, hanem a román igazságszolgáltatás makulátlanságának az érdekében lépett közbe. A pártvezér csupán azt akarja - magyarázgatta Ionescu -, hogy semmiféle szabálytalanság ne történjék ebben az igen fontos ügyben. /Figyelmeztetés a koalíciós partnereknek: Románia továbbra is jó termõtalaja a szélsõséges nacionalizmusnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 23./
1998. november 25.
A képviselõház nov. 25-i ülésén megszavazta a tanügyi törvényt módosító 36-os sürgõsségi kormányrendelet elfogadásáról szóló törvénytervezetet. A koalíciós pártok és a Szövetség Romániáért Párt (mely az ellenzéki pártok bojkottja ellenére részt vett az ülésen) képviselõi szavazatával a törvény végsõ formájáról a parlament két házának egyeztetõ bizottsága hivatott dönteni, írta a Cronica Romana. A Szabadságnak nyilatkozó Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselõ, az oktatási bizottság alelnöke rámutatott: "A végsõ szöveg nem a mi szakmai és politikai hozzáértésünket fogja tükrözni, hanem mindenképpen a hazai demokrácia jelenlegi szintjét és a társadalomnak a kisebbségi kérdéshez való magatartását". Amint arról már tájékoztattunk, a legvitatottabb, az anyanyelvû felsõfokú oktatásra vonatkozó 123-as cikkely a képviselõházi változatból kimaradt.
1998. november 25.
Mátis Jenõ képviselõ nov. 25-én politikai nyilatkozatban tiltakozott a szélsõséges nacionalista politika egyre vehemensebb megnyilvánulásai ellen. A képviselõ rámutatott: a magyarellenes hangulatkeltés fõleg az RMDSZ-nek a kormányba való lépését követõen erõsödött fel. Felhívta az államfõ, a kormány és az illetékes hatóságok figyelmét a fasiszta jellegû politikai pártok esetleges hatalomátvételének a veszélyére, amely katasztrofális lenne Románia számára. A képviselõ ugyanakkor a magyar és a többi nemzeti közösség ellen bujtók megbüntetését kérte, illetve a közszolgálati televízió azon munkatársainak a felelõsségre vonását, akik szándékosan manipulálják a nézõket, magyarellenes hangulatot teremtve. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 26./
nov. 26./
1998. november 30.
Zsibón gyûltek össze Iliescu pártjának polgármesterei és tanácsosai. Megállapították, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetéért a román-magyar kormányzás téves politikája, az RMDSZ kormányzásban való részvétele a felelõs. Felgyorsult az egységes nemzetállam szétesése az RMDSZ szeparatista akciói következtében, állították a gyûlésen. /Fejér László: Új kormányzási programról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./
1998. december 1.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a Románia és Erdély egységét kimondó népgyûlés 80. évfordulója alkalmából /dec. 1./ tartott ünnepi parlamenti ülésen kifejtette: "A Romániában élõ magyarok számára különös jelentõségû a gyulafehérvári kiáltványra emlékezõ nemzeti ünnep" "A gyulafehérvári kiáltványt megfogalmazó románok tudták, hogy milyen fontosak a nemzeti, a kulturális és az oktatási jogok, s arra kötelezték magukat, hogy felajánlják mindezeket a jogokat azoknak, akik velük együtt élnek Erdélyben" - hangsúlyozta Markó, hozzáfûzve: "Számunkra rendkívül jelentõs ez a kötelezettségvállalás, így a gyulafehérvári történelmi aktus sajátos üzenettel bír. Úgy véljük, aki el akarja felejteni vagy ki akarja törölni a ránk vonatkozó részt a kiáltványból, az nem csak ellenünk, hanem Románia valós érdekei ellen van". Az RMDSZ-elnök végezetül arra hívta fel a figyelmet, hogy "azt kell hangsúlyozni, ami a románokat és magyarokat egyesíti: jóllehet, a kötelezettségvállalás még nem teljesült, de közös érdekünk, hogy az valósággá váljék". /Markó Béla ünnepi beszédébõl. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./
1998. december 2.
Göncz Árpád köztársasági elnöke Románia nemzeti ünnepe alkalmából levelet intézett Emil Constantinescu román államfõhöz. "Meggyõzõdésem, hogy történelmi felelõsségünk az országaink és népeink közötti megértés és aktív partnerség elõmozdítása. Érdekeink abban is egybeesnek, hogy Románia és Magyarország is az euro-atlanti értékrend alapján kíván elõrehaladni kétoldalú kapcsolatainkban és a közép-európai térség stabilitásának megõrzésében - olvasható a levélben. "Közös a felelõsségünk abban is, hogy fellépjünk a magyar-román kapcsolatokat, a népeink közötti bizalom építését megzavarni szándékozó szélsõséges politikai erõk és formációk olykor felerõsödõ megnyilvánulásaival szemben. Biztos vagyok abban, Elnök Úr, hogy személyes párbeszédünk és reményeim szerint jövõ év eleji újabb hivatalos látogatásom Romániában hozzájárul az országaink közötti együttmûködés dinamikus fejlesztéséhez" - zárta üdvözlõ sorait Göncz Árpád. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./
1998. december 2.
A december 1-jei román nemzeti ünnep alkalmával a Román Nemzeti Párt (RNP) Romániához intézett "üzenetében" a román nemzetállam ellen fellépõ belsõ és külsõ "felelõtlen politikai erõk" "agresszív" magatartására hívta fel a figyelmet. A párt, melynek fõtitkára Virgil Magureanu, a Román Hírszerzési Szolgálat /SRI/ volt igazgatója, magyarellenességgel telített eszmefuttatásban bizonygatta, hogy a Románia számára "elõnytelen" külpolitikai konjunktúra, az országnak a NATO, illetve az EU-bõvítés elsõ hullámából történõ kizárása és nem utolsósorban az RMDSZ kormányrakerülése "veszélyezteti az ország területi integritását és szuverenitását". A közlemény szerint az RMDSZ programja "nem kompatibilis a demokratikus kormányzás elveivel", a jelenlegi hatalom pedig "rövidlátásról" tesz tanúbizonyságot azzal, hogy enged a szövetség követeléseinek, itt megemlítve a közösségi javak visszaszolgáltatásának kérdését, amely a megítélésük szerint "egy olyan tulajdonrendszer kialakulását teszi lehetõvé Erdélyben, amely a területi autonómia, a föderalizáció számára biztosít majd táptalajt". /Romániai Sajtófigyelõ (Kolozsvár), dec. 2. 222. sz./ Szabadság
Forrás: Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003
http://udvardy.adatbank.transindex.ro/
Bővebben
1998 - Orbán Viktor távirata Radu Vasilénak
A 80 évvel ezelôtt elfogadott gyulafehérvári kiáltvány szervesen kapcsolódik térségünk múltjához, a nemzeti és vallási közösségek egyenjogúságát célzó törekvésekhez — írta Orbán Viktor magyar miniszterelnök abban a táviratban, melyet Románia nemzeti ünnepe alkalmából küldött Radu Vasile kormányfônek.
A magyar kormányfô kifejtette: a jogállamiság, az emberi jogok, köztük a kisebbségek jogainak intézményes biztosítása ma is fontos eleme az európai integrációs alapfeltételeknek és a társadalmi békének.
— Meggyôzôdésem, hogy az országaink közötti együttmûködés és az államközi kapcsolatainkban az utóbbi évek során tapasztalt igen jelentôs és sokoldalú fejlôdés folytatódik, és továbbra is a közép-európai térség stabilitását elôsegítô tényezô marad — fejtette ki Orbán Viktor.
Utalt arra is, hogy 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nagy Egyesülés határozata Románia valamennyi együtt lakó népére vonatkozott.
Forrás: Szabadság
— Meggyôzôdésem, hogy az országaink közötti együttmûködés és az államközi kapcsolatainkban az utóbbi évek során tapasztalt igen jelentôs és sokoldalú fejlôdés folytatódik, és továbbra is a közép-európai térség stabilitását elôsegítô tényezô marad — fejtette ki Orbán Viktor.
Utalt arra is, hogy 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nagy Egyesülés határozata Románia valamennyi együtt lakó népére vonatkozott.
Forrás: Szabadság
Bővebben
ESEMÉNYEK
