Sógor Csaba beszéde a marosvásárhelyi SZKT ülésén

2009-06-30

Mindenkinek szeretném megköszönni a kampányban a munkát, Krassó-Szörény megyének is, ahova nem sikerült eljutnom - ebben az egy erdélyi megyében nem jártam-, ugyanúgy mint Hargita megyének, vagyis a többiek mellett kiemelten, a legkevesebb és legtöbb szavazatot hozóknak.


A szórványvidékre nem csak azért mentünk el, mert minden magyar fontos, hanem azért is, hogy ne feledkezzünk meg róla: tíz olyan erdélyi megye van, ahol 273285 szavazónk van. Tehát ugyanannyi, mint Kolozs és Maros megyében együtt (289000), ugyanannyi, mint a Partiumban, Bihar, Szatmár és Szilágy megyét is ide veszem (273000) és ugyanannyi van majdnem, mint Hargita és Kovászna megyében (340000). Tehát ebben a tíz megyében van 300000 ember. Úgyhogy azoknak, akik bíráltak amiért annyi időt töltöttünk terepen, elmondom: azért, mert ott is magyarok élnek.

Azért, mert az Összefogás arról is szól, hogy leosztjuk a feladatokat, hogy aki jobban tud vitatkozni és birkózni a románokkal a tévében, az oda menjen, és aki jobban tud beszélni az emberekkel, még ha véletlenül lelkész is az illető, oda menjen. Az Összefogás nem arról szól, hogy mindenben egyet kell értsünk és ugyanazt kell mondjuk. Ez nem összefogás. Ez egy olyan világ, ami reméljük, hogy nem köszön vissza többet. Ismétlem, az Összefogás arról szól, hogy leosztjuk a feladatokat.

A Kárpát-medencei magyar összefogás arról szól, hogy lelkészeken kívül igenis van magyar mezőgazdász és jogász is az Európai Parlamentben, mert mi nem hárman vagyunk ott, hanem ott van velünk még két felvidéki magyar, és ott van még velünk együtt 22 magyarországi magyar. És reméljük, hogy ott van egy szlovák hölgy, aki ugyan szlovák párt színeiben jutott be, de ugyanúgy beszél magyarul, mint mi. Az Összefogás erről szól.

A választási eredményekről: 6807 szavazattal van kevesebb, nem harmincezerrel. Én a Kárpátokon kívüli számokat nem adtam össze. Így is és úgy lehet nézni ezt a választást, de ami a legfontosabb, hogy még nagyon sok tennivalónk van, mert Szatmár megye nem RMDSZ-es városi tanácsosai megbuktak az Európai Úniós vizsgán: számukra Románia még nem ratifikálta a Kisebbségi és Regionális Nyelvek Chártáját. És sorolhatnánk tovább.

Valamit szeretnék kérni. Ne várják el tőlünk, hogy mi román elnökjelöltekkel, volt és jelenlegi elnökökkel, elnöklányokkal vitatkozzunk és birkózzunk. Nem ez a mi dolgunk. Nem tudunk leereszkedni arra a szintre, amit még a mandátumunk átadásánál egy volt elnökjelölt és éppen egy elnök művelt le. Hozzátartozik a történethez, amit nem írt meg a sajtó, pedig elmondtam, hogy miután kiosztottak ott bennünket, hogy románok vagyunk, akkor utána még képes volt odajönni az egyik román politikus és azt mondani: ha akarod, ha nem, Nagy-Romániában fogsz élni. Mire én elmondtam neki, hogy persze, te is Nagymagyarországon, mert erről szól az Únió. Nagyon sok szidást kaptam a napokban amiatt, hogy kivel miért egyezkedünk és miért nem egyezkedünk. Hát nincs értelme vakon nekirohanni a falnak az EP-ben, hiszen úgyis a többség dönti el, kit vesznek fel a Néppártba. Persze akkor mi megpróbáljuk a lehető legtöbbet kisajtolni abból a helyzetből, amiben vagyunk és rákényszerítjük a Néppártból a román kollégákat , hogy kérjenek bocsánatot magaviseletükért, amit másfél évvel ezelőtt a másik független képviselővel szemben tanusítottak.

Nekünk pedig a lehető legtöbbet kell majd onnan megszereznünk, abból a pozícióból. És befejezésül az államfő legutóbbi székelyföldi látogatásával kapcsolatban: legyen az kijózanító és intő figyelmeztetés, főleg a háromszékiek számára, hogy ne dőljenek be holmi mihályvajdáknak és egyéb kalózoknak. Ezért volt jó, hogy az államelnök odajött, még ha olyan marhaságokat is mondott, hogy a román hadsereg azért van, hogy megvédjen bennünket. Kitől? Mitől? Nem tudom. Legyen intő jel, hogy ne dőljünk be még egyszer holmi mézes-mázos kalózos ígéreteknek, mint egyszer már egy korábbi elnökválasztáson.