"Költészet határok nélkül - Európai poétikák" címmel a határon túli magyar kulturális értékeket népszerűsítő újabb estre került sor a Költészet Napja alkalmából, kedden, 2010. április 13-án este, Sógor Csaba RMDSZ-es és Bauer Edit MKP-s európai parlamenti képviselők kezdeményezésére.

A helyi Magyar Hullám Közéleti és Kulturális Társaság is felvállalta az egyedülálló esemény támogatását, mert ennek célja a magyar nyelvű európai rangú költészeti értékek alapos megismertetése volt. Egyébként Brüsszeli Magyar Kulturális Intézet adott otthont számára.

Bevezetőjében Bauer Edit EP képviselő, az est társ-házigazdája ismertette a meghívottak, Kovács András Ferenc (KAF) erdélyi Kossuth-díjas és Csehy Zoltán felvidéki József Attila-díjas költő és műfordító munkásságát, majd röviden jellemezte alkotásaikat. Kovács András Ferenc klasszikus irodalmi hagyományokra épülő, míves költészetének ezer arcot tulajdonított.

- KAF, a játékos, csak látszólag az, mindig elkomolyodik, érzi az olvasó is, és halálosan komoly dologról, a létről mesél. Versei a kortárs európai költészet szerves részét képezik - értékelte a felvidéki képviselőasszony. Csehy Zoltánt, a fiatal poeta doctus-t a klasszika filológia, az európai költészeti hagyományok kiváló ismerőjeként jellemezte, és hozzáfűzte, hogy az ő alkotásai is - akárcsak KAF versei - jellegzetesen európai, rokon költői világra vallanak.

A meghívottak irodalmi beszélgetés formájában egymásnak feltett kérdésekre válaszoltak. A két erős egyéniségű költő magyarságtudatról, közös sorsról, európai kötelékekről, ars poetica-ról vallott, majd saját alkotásaiból olvasott fel.

Az estet Sógor Csaba erdélyi magyar EP-képviselő búcsúszavai zárták. Õ azt köszönte a marosvásárhelyi és a dunaszerdahelyi költőknek, hogy nekik köszönhetően nemcsak egyszerűen ünnep lehetett a jelenlevők számára Brüsszelben a Költészet Napjának Ünnepe, hanem ünneplő magyaroknak érezhették a jelenlevők magukat azért is, mert meghallgathatták őket. Végezetül a költői hivatással kapcsolatos példázatot ismertetett: - Homérosztól egyszer valaki megkérdezte, mit szól ahhoz, hogy mindenki verset ír. A válasz így hangzott: halálbüntetéssel sújtanám a versírást. Az, aki mindennek ellenére és azután is ír, az valóban költő.

- Véleményem szerint a határon túli magyar költők a verssírók és a halálbüntetés ellenére is alkotók közül az utóbbi kategóriához tartóznak - mondotta a képviselő.