Az Európai Parlament (EP) brüsszeli épületében a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését üdvözlő, közös nyilatkozatot tett közzé a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU, lásd www.hunineu.eu).

A dokumentum aláírói a romániai és a szlovákiai magyar kisebbségi közösségek európai parlamenti képviselői, valamint a szlovéniai, a szerbiai és az ukrajnai magyarság meghívott vezető politikusai voltak.
Az aláírók - Bauer Edit (MKP, Szlovákia), Brenzovics László (KMKSZ, Ukrajna), Dévavári Zoltán (VMSZ, Szerbia), Göncz László (Szlovénia), Kőszeghy Elemér (UMDSZ, Ukrajna), Mészáros Alajos (MKP, Szlovákia), Sepsey Gábor (VMDP, Szerbia), Sógor Csaba (RMDSZ, Románia), Tőkés László (RMDSZ, Románia), Winkler Gyula (RMDSZ, Románia) - áttekintették a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével kialakult új helyzetet, különös tekintettel az uniós kisebbségpolitika vonatkozásaira. Következtetéseiket sajtótájékoztató révén ismertették.

Az esemény alkalmával Sógor Csaba, aki aktív részt vállalt a nyilatkozat szövegének véglegesítésében, a Magyar Rádió munkatársának kérdéseire válaszolva nyilatkozott, és az Európai Bizottságban újonnan létrehozott tárca, a jogérvényesülés, alapvető jogok és uniós polgárság biztosának hivatalba lépéséhez fűzött elvárásairól beszélt.

- Mindeddig december 1-én az AIDS világnapját és a román nemzeti ünnepet próbálták velünk, erdélyi magyarokkal, ünnepeltetni. A mai napon azonban a Lisszaboni Szerződés, illetve az Alapjogi Charta hatályba lépése előtt tisztelgünk - jelentette ki az RMDSZ-es képviselő. Véleménye szerint a tulajdonképpeni kisebbségi ügyekkel foglalkozó biztos, Viviane Redding aszzony, aki luxemburgi származású, kis ország érdekeinek képviselője, és maga is kevésbé használatos nyelvet beszél. Emiatt remélhetőleg kellő érzékenységgel kezeli majd az EU által mindeddig mostohán kezelt kisebbségi problematikát. Legalábbis korábbi megbízatásai - a kultúra és nevelés, illetve az információ és médiák kérdésének EU-biztosa volt - erre engednek következtetni.

Sógor Csaba kifejtette, hogy az emberjogi, illetve kisebbségi ügyekkel foglalkozó biztos asszonnyal értelemszerűen olyan párbeszédre kell törekedni, amelyben - nemcsak december 1-én és nemcsak az ünneplés szintjén, hanem a hétköznapokban is -, ne a jogorvoslás, hanem a megelőzés kerüljön előtérbe.

- Azért szükséges egy egységes, uniós szintű kisebbségvédelmi törvény, hogy ne legyenek a Szlovák Államnyelvtörvényhez hasonló törvények, hogy ne lehessen csak úgy felmelegíteni a Bene¹-dekrétumokat, hogy ne kelljen egyes tagországok hagyományos nemzeti kisebbségeinek még mindig az elismerésükért küzdeniük - hangsúlyozta Sógor Csaba.

A nyilatkozat alább olvasható:

A magyar kisebbségek brüsszeli nyilatkozata a szerződés hatályba lépésének köszöntésére

A Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU) kezdeményezésére a romániai és a szlovákiai magyar kisebbségi közösségek európai parlamenti képviselői, valamint a szlovéniai, szerbiai és ukrajnai magyarság jelen lévő vezető politikusai 2009. december 1-én Brüsszelben áttekintették a Lisszaboni Szerződés életbelépésével kialakult új helyzetet, különös tekintettel annak kisebbségpolitikai vonatkozásaira. Megbeszélésük során a következőket állapították meg:

Történelemformáló jelentőségűnek és az általuk képviselt közösségek sorsa szempontjából is meghatározónak tartják, hogy a tagállamok a korábbinál erősebb, működését tekintve pedig demokratikusabb és hatékonyabb Európai Uniót hívtak életre.

Üdvözlik az Európai Unió jogi személyiséggel való felruházását és ezáltal annak lehetővé tételét, hogy az Unió a jövőben a klímapolitikától kezdve, a gazdasági válság kezelésén át az erőteljesebb külpolitikai szerepvállalásig a polgárokat leginkább érintő, tartalmi kérdésekre koncentráljon.

Megállapítják, hogy a tagállamokban élő magyar kisebbségi közösségek tagjai – hasonlóan a tagállamokban élő összes többi nemzeti kisebbség, valamint a többségi nemzetek tagjaihoz – az EU polgáraiként személy szerint részesülhetnek a hatékonyabban működő Európai Unió előnyeiből.

Kiemelt jelentőségűnek tartják, hogy az Európai Unió alapját képző értékközösség a Lisszaboni Szerződés által módosított EU Szerződés 2. cikke értelmében a korábbi szerződéshez képest bővített tartalommal jelenik meg a következők szerint:

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.”

Üdvözlik továbbá, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája, mely a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével jogerőre emelkedik, különösen fontosnak tartja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmet az alábbiak szerint:

„Tilos bármiféle megkülönböztetés nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi eredet, genetikai jellegzetesség, nyelv, vallás vagy hit, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, származás, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján.”

A magyar nemzeti kisebbségek képviselői ezáltal megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek. A kisebbség jelenléte a tagállamokban nélkülözhetetlen része annak a kulturális sokszínűségnek, amely évszázadok óta gazdagítja Európát.

A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése magától értetődővé teszi, hogy a szerződés maradéktalan érvényesülésének érdekében az EU és a tagállamok döntéshozóinak minden döntésnél szem előtt kell tartaniuk és gyakorlattá kell tenniük a 2. cikkben összefoglalt értékeket.

Közös megítélésük szerint a Lisszaboni Szerződésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. Továbbá megszüntetheti a kettős standardot, miszerint a csatlakozó országokkal szemben a kisebbségvédelmi elvárásokat a koppenhágai kritériumok tartalmazzák, a tagországok esetében viszont e téren nincsenek rögzített elvárások.

Az aláírók felkérik a 2010 elején felálló új Európai Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében nézzenek szembe az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségek problémáival, és érdemben segítsék azok megoldását. Ezért kiemelten fontosnak tartják, hogy az új Bizottság egyik biztosa az alapjogokért fog felelni, fontos, hogy hatáskörében megjelenjen a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme is, amelynek egyaránt ki kell terjednie az őshonos nemzeti kisebbségek, a bevándorló kisebbségek és a romák jogainak hatékony védelmére is. 

Az Európai Unió szomszédságában élő nemzeti kisebbségek – így a szerbiai és az ukrajnai magyar közösségek – számára kiváltképpen fontos, hogy az Európai Unió külpolitikájának új rendszere hatékonyabb működést tesz lehetővé. Ilyenképpen az uniós tagságra jelentkező, valamint a szomszédságpolitika által érintett államok a korábbiaknál is körültekintőbb, következetesebb, éppen ezért kiszámíthatóbb partnerként tekinthetnek az Európai Unióra.

Ennek fényében különösképpen fontos, hogy az Európai Unió bővítési- és közös külpolitikájában – immár az EU belső jogrendjét is kiinduló pontnak tekintve – továbbra is fordítson kiemelt figyelmet a demokrácia és a stabilitás erősítésére az emberi és a kisebbségi jogok teljes körű érvényesítése által.

Mindezek alapján úgy látjuk: a Lisszaboni Szerződés életbelépésének napja, 2009. december 1., egyaránt ünnepnek számít az Unió, a tagjelölt,és a szomszédos országok állampolgárai számára, mert biztosabb és szabadabb közös jövőjük perspektíváját jelenti.

Brüsszel, 2009. december 1.