Az Európai Parlament (EP) idei első, januári plenáris ülésén, Strasbourgban, a képviselők módosításokkal fogadták el az Európai Unió Tanácsának (Consilium) álláspontját "A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv"-re (direktíva) vonatkozóan. A dokumentum kidolgozása 2005-ben kezdődött; elfogadása a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépése nyomán közös, EP-s és Tanácsi döntés tárgyát képezte.

Az irányelv lehetővé teszi és biztosítja a beteg, uniós polgárok számára a határon túli gyógyítást, bár ellenzi a gyógyturizmust. A közhiedelem ellenére a direktíva rendelkezései nem veszélyeztetik a tagállamok egészségügyi szolgáltatásait és társadalombiztosítási rendszereiket sem - ezek működtetésének szabályai ugyanis a tagállamok hatáskörében maradnak.

A visszatérítések nagyságrendje az irányelv hatályba lépése után is a beteg saját országának egészségügyi rendszerében érvényes szabályoktól függ, és a tagállamok kizárólagos kompetenciája marad az igénybe vehető szolgáltatások meghatározása is. Speciális kezelések vagy minimum egy éjszakai kórházi kezelés szükségessége esetén az egészségügyi hatóságok visszafizetési feltételként szabhatják meg a kötelező, előzetes jóváhagyás megszerzését, ám jóváhagyás csak rögzített kritériumrendszer és jellegzetes feltételek hiánya miatt tagadható meg. Minden külföldi egészségügyi ellátásra vonatkozó kérelem egyéni elbírálás tárgyát képezi. A tagállamok kötelesek ún. kapcsolattartó pontot létesíteni és működtetni a határokon átnyúló egészségügyi ellátást igénylő polgárok szolgálatára.

Az európai irányelv megoldást jelent az évekig várólistán, sokszor életveszélyben levő betegek számára. Ritka betegségek esetén kórházi, akár külső szakértő közreműködésével történő értékelés segíti a döntést. A dokumentum mindennek ellenére hangsúlyozza az ápolás folyamatosságának megőrzését az eredeti tagállamban. Az EP képviselők szerettek volna több anyagi támogatást nyújtani a fogyatékkal élők számára, és sajnálták, hogy kizárólag az önkéntes alapú online egészségügyi ápolás kérdésében sikerült előbbre lépni, egyébként nem tudták legyőzni a tagállamok fenntartásait, holott a virtuális úton történő, határokon átnyúló egészségügyi ellátás a jövőben meghatározó gyógyeszköz lesz.

A határokon átnyúló egészségügyi ellátás jelenleg a tagállamok költségvetésének 1%-át jelenti, pedig az Eurostat mutatói szerint az uniós polgárok 4%-a más tagállamban kezelteti magát. Az irányelv gyakorlatba ültetésére 30 hónap áll a tagállamok rendelkezésére.

A Direktíva elfogadását megelőző vitában aktív részt vett Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő is, aki beszédében az új tagállamok szerényebb anyagi lehetőségek között működő egészségügyi rendszereinek esélyeire hívta fel a figyelmet.

Alább olvasható az erdélyi magyar képviselő hozzászólása:

"– A világosabban meghatározott betegjogokat, a végeérhetetlen várakozási listák végét, a saját országában nem létező szakemberek problémáját áthidaló javaslatot üdvözlöm ebben az irányelvben. Gondolom, mindannyian értjük és átérezzük az új és szerény anyagi körülményekkel számoló tagállamok egészségügyi rendszerének helyzetét is, hiszen nekünk ráadásul a szakképzett munkaerő elvándorlásának veszélyével is számolni kell.

Ha igennel szavazunk, újabb óriási erőfeszítést kérünk a szerényebb lehetőségekkel rendelkező tagállamok egészségügyétől, ha nemmel, közvetve éppen az érintett tagállamokban a betegek jogainak érvényesítése továbbra is korlátozott marad. Meggyőződésem, hogy sikerül megtalálni azokat a lehetőségeket, amelyek révén a tagállamok különböző adottságú egészségügyi rendszereinek működése kiegyenlítődhet. Országomban például a balneológia, a fizioterápia vagy éppen a fogászat révén sikerülhet versenyképes szolgáltatásokat nyújtani."