Az Európai Parlament szeptember 14-én, szerdán elfogadta az ún. szociális dömping visszaszorításáról szóló jelentést. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő nemmel szavazott, ugyanis véleménye szerint ez szembe megy a hazai, de külföldön is munkát vállaló cégek és azok alkalmazottainak, közöttük az ún. kiküldött munkavállalók érdekeivel.

De valójában mi ellen kíván fellépni az EU, mit is jelent a szociális dömping? A szociális dömping fogalmáról nincs egységesen elfogadott európai meghatározás, de a fogalmat egyre gyakrabban használják a nyugati tagállamokban különböző helyzetek leírására. Például, használják a kifejezést azoknak a munkavállalóknak a helyzetére, akiket egy, a saját tagállamukban bejegyzett vállalkozás kiküld ideiglenes jelleggel, legfeljebb kétéves időtartamra, egy másik tagállamba (ők az ún. kiküldött munkavállalók), vagy azokéra a Nyugat-Európában alkalmazott külföldi munkavállalókéra, akik az adott ország átlagánál alacsonyabb bérezésben részesülnek. Ugyanakkor, a fogalom használható olyan esetekre is, amikor bizonyos tagállamok saját területükön egymástól eltérő szintű szociális védelemben részesítik a munkavállalókat. Sógor Csaba véleménye szerint ez teljességgel elfogadhatatlan, hisz szembemegy a szubszidiaritás uniós jogba foglalt elvével.

Az európai munkaerőpiac 1%-a, közel 2 million ember dolgozik kiküldött munkavállalóként más európai tagállamban: az építkezési szektor után legtöbben a mezőgazdaság, illetve a szállítás és a pénzügy területén tevékenykednek. Ezeknek az adatoknak a tükrében Sógor Csaba hozzátette, hogy nagyon sok romániai cég is vállal külföldi munkát, amelyek azért tudnak megrendeléshez jutni, mert előnyt jelent számukra a nyugati viszonylatban olcsónak számító munkaerő. Ezek a hazai cégek az érvényben lévő szabályok szerint a külföldre kiküldött alkalmazottaiknak, a kiküldetés idejére legalább az adott országban érvényes minimálbért kell fizetniük, viszont a munkavállalóik után a romániai törvények szerint kell befizetniük a társadalombiztosítási és egyéb járulékokat, ezek az összegek pedig alacsonyabbak, mint egy nyugati tagállamban. Az EU a munkavállalók kiküldetési irányelvének felülvizsgálatával és szigorításával - amelyet idén márciusban indított el a Bizottság, és amelyhez szervesen kapcsolódik az EP által most elfogadott, a szociális dömping visszaszorításáról szóló jelentés is - éppen ezt a különbséget igyekszik megszüntetni a Kelet- és Nyugat-európai munkavállalók között.

Sógor Csaba szerint mindenki egyetért azzal, hogy a be nem jelentett munkavállalók, illetve az egyéb visszaélések ellen fel kell lépni, viszont mindeközben tiszteletben kell tartani a belső piac olyan alapvető értékeit, mint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 45. cikkelye értelmében a munkavállalókat megillető szabad mozgást, a letelepedés-, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságát. „A 2000-es években a Közép- és Kelet-európai országok egy olyan Európai Unióhoz csatlakoztak, mely szabad versenyen nyugvó nyitott piacgazdaságon, és négy alapszabadsággal rendelkező közös piacon alapult, megnyitva ezzel gazdaságukat a kiélezett verseny felé olyan országokkal szemben melyeknek cégei, az övéiknél sokkal nagyobb tőkeállománnyal és sokkal nagyobb technológiai előnnyel rendelkeztek. Ma azonban azt látjuk, hogy a régebbi tagországok olyan fajta versenyt és egységes piacot kísérelnek meg kialakítani, amelyek saját érdekeikhez állnak közelebb” – adott hangot véleményének Sógor Csaba a vitában.