2013-01-21

Az Európai Parlament (EP) Hagyományos Kisebbségek, Nemzeti Közösségek és Nyelvek kérdésével foglalkozó Frakcióközi Munkacsoportja (Kisebbségi Intergroup), melynek tagja Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő is, január 17-én tartotta évnyitó ülését.

Anahit Minasyan, UNESCO-s programszakértő és Dr. Christopher Moseley, felelős szerkesztő ismertették az európai döntéshozókkal a világ veszélyeztetett nyelveit leíró atlasz harmadik, bővített kiadását.
A három nyelvi változatban (francia, angol és spanyol) közzétett enciklopédikus alkotás 2010-ben jelent meg nyomtatott formában, de utóbb virtuális és interaktív változata is készült (Atlas UNESCO des langues en danger dans le monde). Ezek az alábbi linkeken olvashatók:
http://www.unesco/org/new/en/culture/themes/endangered-languages/atlas-of-languages, illetve:
http://www.unesco/org/culture/languages-atlas

Az UNESCO-projekt célja az emberiség nyelvi örökségének megőrzése, a nyelvi diverzitás megerősítése világszerte, valamint a nyelvi diverzitás ösztönzése a kibertérben, illetve biztosítani mindenfajta közérdekeltségű, nyelvi jellegű információhoz való hozzáférés lehetőségének egyetemes jogát.

Az Atlasz nemzetközi együttműködéssel készült, több mint 30 nyelvész közreműködésének eredményeképpen. A kiadvány internetes változatait több vonatkozásban bővítették; pl. 375-el növelték a cikkelyek számát. Ezáltal 2500 nyelv leírását tartalmazzák, 62 térkép alapján. A virtuális változatokat a veszélyeztetett nyelveken készült hangfelvételek gazdagítják; ezekbe belehallgathatnak az érdeklődők. Rengeteg statisztikai jellegű felmérés elkészítésére alkalmas az Atlasz: hatóságok, nyelvi közösségek, de a nagyközönség számára is nélkülözhetetlen munka-, oktatási és tájékoztatási eszköz.

Dr. Christopher Moseley a nyelvi veszélyeztetettség feltételeiről elmondta, hogy az UNESCO szakértők kilenc kritérium együttes hatásának meglétét vizsgálják, és ennek függvényében tekintenek vagy sem egy nyelvet veszélyeztetettnek. Kutatásaik során vizsgálják tehát a nemzedékek közötti nyelvi átörökítés meglétét vagy hiányát, a beszélők számát, az adott nyelvet beszélők számarányát az össznépesség létszámához képest, a nyelvhasználatban észlelt "átkapcsolás" meglétét vagy hiányát. Fontos adat a nyelv- és irodalomoktatáshoz szükséges tananyag megléte és hozzáférhetősége; a kormány- és intézményszintű nyelvi attitűd jellege: a nyelv hivatalos státusa, illetve használati gyakorisága. A veszélyeztetettséget, vagy ellenkezőleg, az erőteljes nyelvi vitalitás állapotát döntő módon befolyásolja a közösség tagjainak viszonyulása saját nyelvükhöz, valamint a nyelv dokumentációjának, leírásának (nyelvtanának) megléte vagy hiánya.

A kutató hangsúlyozta: minden nyelv egy adott világnézet egyedülálló kifejezését biztosítja. Sajátos értékrendet jelent, filozófiát és tipikus kulturális funkciókat hordoz. A hagyományok vektorainak nevezte a nyelveket, melyek kihalása a közösségek örökségét veszélyeztetik.

A világon Melanéziában, Fekete-Afrikában és Dél-Amerikában fenyegeti leginkább kihalás a kisebb közösségek által használt nyelveket.

Az ülés második felében Jordi Baltà Portolés, katalán antropológus "A kulturális lábnyom, a fenntartható fejlesztés egyik eszköze" címmel tartott kultúr-antropológiai előadást a brüsszeli Centre Maurits Coppieters gondozásában két nyelven, angolul és franciául megjelent kötete kapcsán (Approaches to a Cultural Footprint - Variations autour du concept d'empreinte culturelle, 2011, 55p). Baltà Portolés a kulturális lábnyom fogalmát az ökológiai lábnyom analógiájára dolgozta ki. Véleménye szerint az európai kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzésének módozatait hasonló módszertan segítségével kell kidolgozni és annak politikai akarat révén gyakorlati kiteljesítést biztosítani.