A tejtermékágazat európai uniós jövőjéről és az 2012. évi növekedési tervről az EP-ben
Az Európai Parlament (EP) február 13-16 közötti plenáris ülésszaka alatt, Strasbourgban, több, az erdélyi magyar közösség életét közvetlenül befolyásoló terület vonatkozásában döntöttek a képviselők.
A napirenden szereplő témák közül Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő több vitában szólalt fel: "A szerződéses kapcsolatok jövője a tej- és tejtermékágazat területén" című jelentéshez kapcsolódóan, (James Nicholson - brit, konzervatív a jelentéstevő), illetve a 2012. évi éves növekedési tervvel kapcsolatosan (jelentéstevője Marije Cornelissen - zöld, holland).
A tej- és tejtermékágazatban az Európai Unió (EU) területén rendkívüli fejleményekre került sor 2007 és 2009 között. A szélsőséges időjárási körülmények hanyatlást okoztak az ellátás területén, ami az árak általános emelkedéséhez vezetett. Utóbb az árak visszaállását a pénzügyi és gazdasági válság akadályozta, illetve súlyosbította az áringadozást, mert csökkent a kereslet világszerte, így az Unióban is. A termelési költségek viszont emelkedtek, az EU-ban a termelés viszont állandó szinten maradt. Ilyen körülmények között az uniós árak zuhantak. A fogyasztók szintjén az árcsökkenés nem volt érzékelhető, viszont az alacsony felvásárlói árak ránehezedtek a termelőkre. A súlyos helyzet megoldása végett 2009-ben a tejágazattal foglalkozó szakértői csoport létesült, hogy megvitassa és kijelölje a tej- és tejtermékágazatban szükséges közép- és hosszú távú intézkedéseket. Jelentésük 2010-re készült el. Megállapítja, hogy az ágazat az egyes tagállamokban eltérő képet mutat, csakúgy, mint a piaci szereplők helyzete és tevékenysége, de egyértelműen nincs egyensúlyban a termelők és a tejüzemek tárgyalási pozíciója. Az egyensúlyhiány tisztességtelen kereskedelmi gyakorlathoz vezetett. A szakértők a termelők alkupozíciójának, illetve a szakmaközi szervezetek tevékenységének erősítését, az átláthatóság biztosítását javasolták, oly módon, hogy a tejtermék-ellátási lánc reagálhasson a piac jelzéseire, de ez a lánc valamennyi szereplőjének előnyére történjen.
Sógor Csaba az új tagállamok tejtermelői érdekeinek figyelembevételét szorgalmazta, és a termelői szövetkezetek létrehozását siettette, azért, hogy a termelők kiszolgáltatott helyzetén enyhíteni lehessen. A képviselő beszéde alább olvasható:
"Szeretném üdvözölni képviselő-kollégám jelentését, annál is inkább, mivel az általa megfogalmazott és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság által támogatott módosító javaslatok, úgy tűnik, figyelembe veszik az új tagállamok tejtermelőinek érdekeit is. Egyetértek azzal az állítással, hogy az európai tejágazat nagy átalakuláson fog átmenni a 2015-ös kvótamegszüntetés után, szeretném kihangsúlyozni, hogy Európa keleti felében az ezzel járó megrázkódtatások hatványozottan fognak jelentkezni.
Ezzel összefüggésben arra hívnám fel az Európai Bizottság és a Parlament figyelmét, hogy ezen országokban talán erőteljesebben lehetne ösztönözni a termelői szervezetek létrehozatalát, mivel a termelők sokszor teljesen kiszolgáltatott helyzetben tárgyalnak a felvásárlókkal, ez pedig nem szolgálja a közös mezőgazdasági politika céljainak teljesülését."
Az erdélyi magyar képviselő a 2012. évi növekedési terv (Cornelissen-jelentés) kapcsán a szociális vívmányok védelmét, a foglalkoztatottság bővítését sürgette a jelenlegi válsághelyzet körülményeinek ellenére. Beszédének szövege alább olvasható:
"A 2012. évi növekedési jelentéssel kapcsolatban rendkívül fontosnak érzem hangsúlyozni azt, amire képviselőtársam jelentése is rámutat, hogy az európai adósságválság kezelésében nem hanyagolhatjuk el a szociális szempontokat. Európa országainak jelenleg az adósságválság a legnagyobb problémája, ugyanakkor ennek kezelése során a terheket nem háríthatjuk aránytalan mértékben a lakosságra. Az utóbbi évek eseményeinek tükrében megkérdőjelezhetővé vált a fejlett világban széles körben elterjedt nézet, miszerint az életszínvonal fokozatos – hol gyorsabb, hol lassabb – növekedése visszafordíthatatlan és az elkövetkező generációk jobban fognak élni, mint mi. Ezt a felfogást erősítheti, ha a költségvetések konszolidációja és a makrogazdasági stabilitás oltárán feláldozzuk a gazdasági növekedést, a foglalkoztatottság bővítését és a szociális felelősségvállalást. Remélem, hogy néhány év múlva nem úgy fogunk tekinteni a 2012-es évre, mint a szociális válság miatt fellángoló társadalmi feszültségek megelőzésének elszalasztására."