A jelentés aktualitását elgondolkoztató statisztikai adatok hangsúlyozzák: az Európai Unióban (EU) minden negyedik családban van fogyatékkal élő személy; a fogyatékkal élőknek 50%-kal kisebb az esélyük a felsőoktatásba való bekerülésre, mint a nem fogyatékkal élőknek; a munkanélküliségi ráta 2–3-szor nagyobb körükben. Az EU lakosainak 16%-a valamilyen fogyatékkal él, akiknek mindennapi életét megkeseríti, hogy sokszor csak korlátozottan férnek hozzá a különböző szolgáltatásokhoz, és nehezen kapnak munkát. A dokumentum az alábbi linken érhető el:
http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A7-2011-0263+0+DOC+XML+V0//HU

A jelentéstevő képviselő maga is fogyatékkal él, ő az EP első siket tagja. Az Európai Bizottság (EB) fogyatékosságügyi stratégiáját egészítette ki, a fogyatékkal élők esetét az emberi jogok szemszögéből közelítve meg. Munkájában az Európai Unió Alapjogi Chartájára, illetve az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményére (röviden: ENSZ-konvenció) hivatkozott. Kósa Ádám a különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a foglalkoztatási arány javítását szorgalmazta, különös tekintettel az Unió keleti tagállamaiban észlelt, tragikusan rossz helyzetre.  

Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselő, aki szintén a Foglalkoztatás és szociális ügyek szakbizottság tagja, szavazatmagyarázat formájában fejtette ki a jelentéssel kapcsolatos álláspontját. Az erdélyi magyar képviselő a jelentés legfontosabb célkitűzésének az esélyegyenlőség kiteljesítését nevezte a fogyatékkal élők számára. Ennek analógiájára az őshonos nemzeti kisebbségi közösségek igényét és jogos elvárását hasonlóan sürgető szükségletnek nevezte.

Alább olvasható Sógor Csaba beszéde:
"Kósa Ádám kollégám jelentésének számos helytálló megállapítása közül szeretném kiemelni az esélyegyenlőségre vonatkozó gondolatokat. A jelentés leszögezi: az esélyek egyenlősége nem azt jelenti, hogy mindenki számára ugyanolyan esélyeket biztosítunk, hiszen az esélyek akkor egyenlők, ha mindenki számára ugyanakkora erőfeszítés hasonló eredményre vezet.

Például az őshonos nemzeti kisebbségek esetében – akiknek anyanyelve eltér tagállamuk hivatalos nyelvétől – akkor beszélhetünk valódi esélyegyenlőségről, ha azok a többségi nemzet tagjaival megegyező feltételek mellett, azaz saját anyanyelvükön végezhetik tanulmányaikat, és ennek használatával érvényesülhetnek az életben.

A fogyatékkal élő nők, idősek többszörösen hátrányos helyzetűek, de ugyanilyen helyzetben vannak valamely őshonos nemzeti kisebbséghez tartozó fogyatékkal élők is. Az esélyegyenlőség tehát pozitív diszkriminációt is jelent azok számára, akik ugyanazon feltételek mellett hátrányokat szenvednének."

Az EP október 25-én megvitatta az Európai Bizottság (EB) „Az Európában tapasztalható elbocsátási hullám, mint a gazdasági válság következménye, a Nokia és Arcelor esetei” című nyilatkozatát. A dokumentum kapcsán Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő a nemeszsuki gyár leállása miatt kialakult helyzetre hívta fel képviselőtársainak figyelmét azáltal, hogy sürgette az EB-t, hozzon konkrét intézkedéseket a főleg Kelet-Európára jellemző cégelvándorlás súlyos következményeinek mérséklésére.

Ismeretes, hogy a Nokia-gyárban az év végén áll le a termelés, 2200 személy marad munka nélkül. A vállalat azért zárja be az üzemet, mivel az kisebb hatékonysággal dolgozik, mint az ázsiai termelőegységek. Idén a Nokia romániai leányvállalata már megszüntette a Kolozsváron működő kutatási és fejlesztési központját, ahol 120 szakember dolgozott.

Alább olvasható a képviselő hozzászólásának szövege:

"Elnök asszony! Előre is szeretném tisztázni, hogy két Nokia telefonom van, és a jövőben is Nokia telefont fogok vásárolni, de el kell döntenünk azt, hogy a bankok, nagyvállalatok, vagy pedig az állampolgárok érdekeit védjük, a profitot vagy a foglalkoztatottságot. Majd elmegy a Nokia is Ázsiába, és akkor majd felszólalhatunk „az emberi jogok a világban” címszó alatt azért, hogy tiltakozzunk, hogy minimálbérért vagy éhbérért dolgoztatják Ázsiában az embereket. Az a legkevesebb, hogyha támogatást vett föl ez a cég, vissza kell fizetnie.

Az én kérdésem is ugyanaz, mint Matula kollégámnak: milyen intézkedéseket tud hozni a Bizottság, hogy ezt az áldatlan állapotot, amely nemcsak a Nokia esetében mutatkozott meg Kelet-Európában – sok más nagy cég esetében is, csak ott nem vertünk ekkora port –, hogy ezt az áldatlan állapotot megszüntessük."