2011-09-14

Az Európai Parlament (EP) évadkezdő plenáris ülésszakán, kedden, folyó év szeptember 13-án a 2004-ben létesített FRONTEX (Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) működésének módosítását szavazták meg nagy többséggel a képviselők (431 mellette, 49 ellene és 48 tartózkodott).

A máltai, néppárti jelentéstevő, Simon Busuttil az Ügynökség hatéves tevékenységét pozitívnak ítélte, de a nagyobb hatékonyság kedvéért akcióinak szigorítását sürgette. Az EP sikerének könyvelhető el, hogy az alapjogok tiszteletben tartását, egy alapjogi biztos kinevezését, illetve egy alapjogi konzultatív tanács megalakítását sikerült beiktatni a tanácsi dokumentumba. A FRONTEX Ügynökség feladatköre bővült: humanitárius sürgősségi esetekben és tengeri mentőakciókban a tagállamok igénybe vehetik szolgáltatásait. Az ügynökség viselkedési kódrendszert fog a közeljövőben kidolgozni azért, hogy az általa koordinált akciókban az alapjogok ne sérüljenek. A dokumentum rögzíti a vissza nem téríthetés kritériumának kötelező tiszteletben tartását.

Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő is felszólalt a szavazást megelőző vitában.  A képviselő hozzászólása alább olvasható:

"Simon Busuttil kollégám jelentése az Európai Bizottság javaslatával összhangban a Frontex működésének fejlesztése irányába mutat. Külön üdvözlöm az alapvető emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megerősítésének szándékát, hiszen egyetlen európai intézkedés – még a külső határok védelmének megerősítése – sem tekinthet el ettől a szemponttól. Egyetértek kollégámmal abban is, hogy az ügynökségnek külön figyelmet kell fordítania a sajátos és aránytalan terhekkel szembenéző tagállamokra, nem csak azért, mert a közelmúlt eseményei minden eddiginél erőteljesebben rámutattak az ilyen helyzetnek kitett tagállamok nehézségeire, hanem azért is, mert ezt kívánja meg az európai szolidaritás eszméje. Ezt kívánja meg annak a tervnek a sikere, amely egy közös, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítását célozza. Itt szeretném leszögezni, hogy a belső határok felszámolása és a közös külső határok védelme az európai polgárok összességének javát szolgálja, ezért remélem, hogy a román és bolgár állampolgárok is mihamarabb élvezhetik a schengeni térség előnyeit."

Az ülésszak fontos témája volt az Unió hajléktalansággal kapcsolatos stratégiája. A képviselők a nemzeti és regionális politikák összehangolását sürgették a jelenleg mintegy 44 millió uniós polgárt érintő probléma megoldásához. Közülük többen erősebb uniós jelenlétet, fenntartható megoldásokra kértek javaslatot az Európai Bizottság részéről, amit a tagállamok gyakorlatba ültethetnek. Többen hangsúlyozottabb szociális innovációt, gyors, hatékony akciókat és egyértelmű politikai akaratot sürgettek, mert úgy vélték, a 2010-es év hasztalan volt a szegénység elleni küzdelem jegyében, nem sikerült az egyre nagyobb méreteket öltő jelenséget felszámolni.

Időhiány miatt Sógor Csaba írásban adta közzé véleményét. Alább olvasható az erdélyi magyar képviselő álláspontja:

" Képviselőtársaimnak szóbeli választ igénylő kérdéséhez csatlakozva én arra kérném a Bizottságot, hogy a hajléktalansággal kapcsolatos uniós stratégia mihamarabbi kidolgozásakor elsősorban a megelőzésnek juttasson fontos szerepet. A hajléktalanság ma egész Európában egyre aggasztóbb méreteket ölt, a jelenség – a nyilvánvaló gazdasági okok mellett – az atomizálódó társadalom és a hagyományos kisközösségek felbomlásának egyik hozadéka. A problémával napjainkban már nemcsak a társadalom peremére az alkohol- vagy drogfogyasztás következtében szorultak küzdenek. Az Unió több országában a jelenség a középosztály egyre nagyobb rétegét érinti, olyanokat, akik közül sokan diplomások, sőt állandó munkahellyel is rendelkeztek vagy rendelkeznek. Õk azok, akik részletes stratégia alapján, viszonylag kismértékű, célirányos segítséggel el tudnák kerülni a hajléktalanságot és általa a lemorzsolódást. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az a fajta „magán szociális háló”, amely néhány évtizeddel ezelőtt jellemző volt a tagjaival szolidáris kisközösségekre, ma már nem létezik vagy nagyon visszaszorult. Ezért is fontos, hogy a tagállamok fokozottabban odafigyeljenek a perifériára szorultakra."