Az EP decemberi döntései csökkentik az EU és a polgárok közötti távolságot
Az Európai Parlament decemberi plenáris ülésén, 2010. december 13-16. között több alapvető fontosságú témában szavaztak a képviselők, többek között az európai polgári kezdeményezésről, a 2011-es költségvetésről, a tartózkodási és munkavállalási engedélyre irányuló egységes kérelmekkel kapcsolatos eljárásokról, az alapvető emberi jogok kérdéséről a világban és az Európai Unióban, valamint az Európai Örökség címről.
Sógor Csaba napirend előtti felszólalásában az Európai Bizottság „2010-es év európai újságírója” címmel meghirdetett versenyének romániai magyar díjazottja, Bakk-Dávid Tímea sikerére hívta fel képviselőtársai figyelmét, hangsúlyozva az anyanyelvi versenyfeltételek fontosságának elismerését.
A képviselő felszólalása alább olvasható:
"Elnök úr! Megelégedéssel tölt el, hogy az Európai Bizottság 2010-es év európai újságírója címmel meghirdetett versenyének romániai díjazottja a romániai magyar nemzeti közösség soraiból került ki. A díj nyertese egy anyanyelvén, magyarul írt riportjával érdemelte ki a Bizottság elismerését. A magyar nem számít hivatalos nyelvnek Romániában, mégis a másfél milliós magyar közösség számára azt a nyelvet jelenti, amelyen tájékozódnak a körülöttük lévő világ történéseiről. Köszönöm, hogy a Bizottság megértette, hogy nem lehet kizáró körülmény az, ha valaki nem az adott állam hivatalos nyelvén íródott publicisztikájával száll versenybe. Ugyanakkor hiányérzetem van, hiszen uniós hivatalos nyelvvel nem rendelkező nemzeti közösségek - katalánok, baszkok, korzikaiak és még sorolhatnám - nem kapták meg a lehetőséget, hogy anyanyelvükön tájékoztatva a közösségüket, részt vegyenek a versenyen. Itt az ideje, hogy az európai valóságot, a többnyelvűséget, a kultúrák egymás mellett élését minden döntésüknél figyelembe vegyék."
A tartózkodási és munkavállalási engedélyre irányuló egységes kérelmekkel kapcsolatos eljárás kérdését az erdélyi magyar képviselő sajnálatára nem szavazta meg a testület. A szavazást megelőző vitában Sógor Csaba elsősorban gazdasági szükségszerűségnek nevezte az irányelv feletti megegyezést, és úgy nyilatkozott, azt szeretné, ha a tagállamok az eljárást legális és szabályozott keretek között folytathatnák le. A jelentés elbukása után a képviselő sajnálatának adott hangot, mert az irányelv-javaslat (direktíva) évek óta "fekszik" a Tanács asztalán, most végre egyezség születhetett volna arra vonatkozóan, hogy az EU egységes eljárást alkalmazzon a tartózkodási- és a munkaengedélyek kibocsátásakor harmadik országbeliek számára.
Véleménye szerint most, hogy az EP a Lisszaboni Szerződés értelmében társdöntő szerepet játszik, egyezség születhetett volna, annál is inkább, mert a témát a LIBE szakbizottság keretén belül, idén szeptemberben elsöprő többséggel szavazták meg.
Az erdélyi magyar képviselő szerint kár, hogy a szocialisták és a zöldek követeléseinek nem sikerült helyet szorítani, hogy a célnak érvényt szerezzünk. - Fontos lett volna, hogy a kérelmek átfutási idejét lerövidítsük és leegyszerűsítsük a folyamatot: minél hamarabb dolgozhat egy harmadik országbeli, annál többet ér a munkája, annál kevesebb a feketemunka. Jó lett volna szabályozni azt is, hogy milyen feltételekkel hosszabbítható az egyszerűsített engedély, és hányszor, így azonban a kérdés nyitott marad a magyar elnökség számára - érvelt Sógor Csaba.
Az Európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatosan a képviselő pozitívan értékelte a kezdeményezést. Beszéde alább olvasható:
"Üdvözlöm a Tanács és a Tisztelt Ház megállapodását, és remélem, képviselőtársaimmal együtt meg is szavazzuk azt. Fontos, hogy általa az európai politikát érintő közviták szellemét élénkítsük, és az európai intézmények és struktúrák iránti bizalmat újra megerősítsük, mert a legutóbbi választások számadatai szerint elgondolkoztatóan csökkent az uniós ügyek iránti érdeklődés. A gazdasági válság pedig amúgy is visszafogja a köz- és konkrétan az európai ügyek iránti lelkesedést. Ha ezt egy évvel a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépése után sikerül megvalósítanunk, egyértelmű üzenetet küldünk a választóknak: új dimenziót teremtünk az európai demokrácia számára, mely egy újabb év múlva már a tagállamok szintjén, a polgárok rendelkezésére álló, fontos politikai, társadalmi és szocio-kulturális eszköz működését lehetővé teszi."
A képviselő felszólalása alább olvasható:
"Elnök úr! Megelégedéssel tölt el, hogy az Európai Bizottság 2010-es év európai újságírója címmel meghirdetett versenyének romániai díjazottja a romániai magyar nemzeti közösség soraiból került ki. A díj nyertese egy anyanyelvén, magyarul írt riportjával érdemelte ki a Bizottság elismerését. A magyar nem számít hivatalos nyelvnek Romániában, mégis a másfél milliós magyar közösség számára azt a nyelvet jelenti, amelyen tájékozódnak a körülöttük lévő világ történéseiről. Köszönöm, hogy a Bizottság megértette, hogy nem lehet kizáró körülmény az, ha valaki nem az adott állam hivatalos nyelvén íródott publicisztikájával száll versenybe. Ugyanakkor hiányérzetem van, hiszen uniós hivatalos nyelvvel nem rendelkező nemzeti közösségek - katalánok, baszkok, korzikaiak és még sorolhatnám - nem kapták meg a lehetőséget, hogy anyanyelvükön tájékoztatva a közösségüket, részt vegyenek a versenyen. Itt az ideje, hogy az európai valóságot, a többnyelvűséget, a kultúrák egymás mellett élését minden döntésüknél figyelembe vegyék."
A tartózkodási és munkavállalási engedélyre irányuló egységes kérelmekkel kapcsolatos eljárás kérdését az erdélyi magyar képviselő sajnálatára nem szavazta meg a testület. A szavazást megelőző vitában Sógor Csaba elsősorban gazdasági szükségszerűségnek nevezte az irányelv feletti megegyezést, és úgy nyilatkozott, azt szeretné, ha a tagállamok az eljárást legális és szabályozott keretek között folytathatnák le. A jelentés elbukása után a képviselő sajnálatának adott hangot, mert az irányelv-javaslat (direktíva) évek óta "fekszik" a Tanács asztalán, most végre egyezség születhetett volna arra vonatkozóan, hogy az EU egységes eljárást alkalmazzon a tartózkodási- és a munkaengedélyek kibocsátásakor harmadik országbeliek számára.
Véleménye szerint most, hogy az EP a Lisszaboni Szerződés értelmében társdöntő szerepet játszik, egyezség születhetett volna, annál is inkább, mert a témát a LIBE szakbizottság keretén belül, idén szeptemberben elsöprő többséggel szavazták meg.
Az erdélyi magyar képviselő szerint kár, hogy a szocialisták és a zöldek követeléseinek nem sikerült helyet szorítani, hogy a célnak érvényt szerezzünk. - Fontos lett volna, hogy a kérelmek átfutási idejét lerövidítsük és leegyszerűsítsük a folyamatot: minél hamarabb dolgozhat egy harmadik országbeli, annál többet ér a munkája, annál kevesebb a feketemunka. Jó lett volna szabályozni azt is, hogy milyen feltételekkel hosszabbítható az egyszerűsített engedély, és hányszor, így azonban a kérdés nyitott marad a magyar elnökség számára - érvelt Sógor Csaba.
Az Európai polgári kezdeményezéssel kapcsolatosan a képviselő pozitívan értékelte a kezdeményezést. Beszéde alább olvasható:
"Üdvözlöm a Tanács és a Tisztelt Ház megállapodását, és remélem, képviselőtársaimmal együtt meg is szavazzuk azt. Fontos, hogy általa az európai politikát érintő közviták szellemét élénkítsük, és az európai intézmények és struktúrák iránti bizalmat újra megerősítsük, mert a legutóbbi választások számadatai szerint elgondolkoztatóan csökkent az uniós ügyek iránti érdeklődés. A gazdasági válság pedig amúgy is visszafogja a köz- és konkrétan az európai ügyek iránti lelkesedést. Ha ezt egy évvel a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépése után sikerül megvalósítanunk, egyértelmű üzenetet küldünk a választóknak: új dimenziót teremtünk az európai demokrácia számára, mely egy újabb év múlva már a tagállamok szintjén, a polgárok rendelkezésére álló, fontos politikai, társadalmi és szocio-kulturális eszköz működését lehetővé teszi."
A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő hatékony végrehajtás módozatairól is vitát folytattak a képviselők, különös tekintettel az Alapvető emberi jogok helyzetére az Európai Unióban. Sógor Csaba írásban leadott hozzászólásában következetességet sürgetett az Unió területén belül elkövetett jogsértésekre adott határozott válaszokat illetően. Véleménye szerint ennek hiánya gyengíti az EU területén kívül az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló erőfeszítéseket:
"Az Európai Unió, mint az emberi jogok védelmét magas szinten biztosító államok közössége mindig erélyesen felemeli a szavát a világ más részein bekövetkező súlyos jogsértések ellen. Az Európai Parlament rendszerint példás egységben ítéli el a nyilvánvalóan az emberi jogok egyetemes alapelveit semmibe vevő gyakorlatokat, bárhol történjenek is azok a világban. Ennél sokkal ritkábban kerül sor azonban arra, hogy az Unió területén előforduló jogsértésekre határozott választ adjunk, annak ellenére, hogy a leghatékonyabb üzenet éppen ez lenne azon államok számára, melyek szerte a világban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Hiszen a közös uniós fellépés éppen akkor érné el a legnagyobb hatást, ha a saját területünkön is éppolyan keményen és ellentmondást nem tűrően adnánk hangot elégedetlenségünknek, ami az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényesülését illeti. Nagyon kevés esetben kérjük számon saját magunkon azokat az elveket, melyek szerves részeit képezik az európai eszmének – s melyek az Alapjogi Charta révén immár egy éve kötelező jogi erővel bírnak – , ha pedig erre mégis sor kerül, megfelelő szankciók hiányában erőtlennek és tehetetlennek tűnünk. Ez pedig óhatatlanul rányomja bélyegét a harmadik országokkal szembeni bírálataink erejére, az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló külpolitikai erőfeszítéseinkre – melyről természetesen úgy gondolom, hogy Európa a jövőben sem mondhat le".
"Az Európai Unió, mint az emberi jogok védelmét magas szinten biztosító államok közössége mindig erélyesen felemeli a szavát a világ más részein bekövetkező súlyos jogsértések ellen. Az Európai Parlament rendszerint példás egységben ítéli el a nyilvánvalóan az emberi jogok egyetemes alapelveit semmibe vevő gyakorlatokat, bárhol történjenek is azok a világban. Ennél sokkal ritkábban kerül sor azonban arra, hogy az Unió területén előforduló jogsértésekre határozott választ adjunk, annak ellenére, hogy a leghatékonyabb üzenet éppen ez lenne azon államok számára, melyek szerte a világban nem tartják tiszteletben az emberi jogokat. Hiszen a közös uniós fellépés éppen akkor érné el a legnagyobb hatást, ha a saját területünkön is éppolyan keményen és ellentmondást nem tűrően adnánk hangot elégedetlenségünknek, ami az emberi jogok és alapvető szabadságok érvényesülését illeti. Nagyon kevés esetben kérjük számon saját magunkon azokat az elveket, melyek szerves részeit képezik az európai eszmének – s melyek az Alapjogi Charta révén immár egy éve kötelező jogi erővel bírnak – , ha pedig erre mégis sor kerül, megfelelő szankciók hiányában erőtlennek és tehetetlennek tűnünk. Ez pedig óhatatlanul rányomja bélyegét a harmadik országokkal szembeni bírálataink erejére, az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására irányuló külpolitikai erőfeszítéseinkre – melyről természetesen úgy gondolom, hogy Európa a jövőben sem mondhat le".
Az Európai Örökség címmel kapcsolatos vitában a kezdeményezés általános értékelésén túl annak hazai vonatkozású vetületére figyelmeztetett az RMDSZ-es képviselő. Mivel az Európai Örökség cím ugyanis kiegészítő jelleggel bír az UNESCO világörökségi listához képest, amelyen a román kulturális örökség emlékműveinek túlsúlya kizárja erdélyi magyar emlékmű jegyzését, erre az Európai Örökség cím révén lehetőség nyílhat.
A képviselő beszédének szövegét lásd alább:
"Jelen ülésszak alatt a második olyan javaslatról szavazunk, mely az Európai Unió (EU) és polgárai közötti távolságot hivatott áthidalni. Az Európai Örökség cím bevezetése, azáltal, hogy több európai ország kormányközi programjából hivatalos uniós intézkedéssé válik, erősíti az EU-hoz való tartozás érzését, és megszilárdítja a különbségek elismerését, valamint a kultúrák közötti párbeszédet. Tudatosítja a polgárokban, elsősorban a fiatalokban, az európai történelemben és az európai jelképrendszerben betöltött szerep fontosságát.
Közös kulturális örökségünkre irányulhat általa a figyelem, mert a címet elnyert helyszínekre főleg a fiataloknak könnyebb lesz eljutniuk, és a közös történelmet jelképező objektumok hasznosítása is megfelelőbben fog zajlani.
Személy szerint az intézkedés szervezeti vonatkozásainak örülök különösképpen. Annak, hogy közös, egyértelmű és átlátható kritériumok alapján történnek majd a kiválasztási és a felügyeleti eljárások, és megsokasodhatnak a szakmai tapasztalatcserék. Nemzeti kisebbségi közösség megválasztott képviselőjeként elégtétellel nyugtázom, hogy például Románia esetében már a cím birtokában lévő négy objektum mellé, objektív, nemzetközi szakemberek megítélése alapján, olyan helyszínek is felsorakoztatása is esélyes lesz majd, mint a magyar kultúra egyik fellegvárának számító, marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtár vagy a szász gótikus építészeti kiválóság referenciájaként számon tartott brassói Fekete templom."
Közös kulturális örökségünkre irányulhat általa a figyelem, mert a címet elnyert helyszínekre főleg a fiataloknak könnyebb lesz eljutniuk, és a közös történelmet jelképező objektumok hasznosítása is megfelelőbben fog zajlani.
Személy szerint az intézkedés szervezeti vonatkozásainak örülök különösképpen. Annak, hogy közös, egyértelmű és átlátható kritériumok alapján történnek majd a kiválasztási és a felügyeleti eljárások, és megsokasodhatnak a szakmai tapasztalatcserék. Nemzeti kisebbségi közösség megválasztott képviselőjeként elégtétellel nyugtázom, hogy például Románia esetében már a cím birtokában lévő négy objektum mellé, objektív, nemzetközi szakemberek megítélése alapján, olyan helyszínek is felsorakoztatása is esélyes lesz majd, mint a magyar kultúra egyik fellegvárának számító, marosvásárhelyi Teleki Téka könyvtár vagy a szász gótikus építészeti kiválóság referenciájaként számon tartott brassói Fekete templom."
ESEMÉNYEK
