1959. március 10.-én a tibeti nép forradalmi hangulatban védte meg vezetőjét, ám kezdeti lelkesedésüket könyörtelenül megtörte a kínai kommunista rezsim "békés felszabadítása", mely több ezer polgári áldozatot követelt.

Az emigrációba kényszerült dalai láma azóta folytatja félévszázados békés tiltakozását, Tibetben pedig azóta sem emlékezhetnek szabadon e napra. Kelet-Európában, ahonnan én jövök, ismerős a történet. Bár itt már úgy tűnik leszámoltunk a kommunista rendszerek hasonló gyakorlatával, azt gondolom, a tanulságokról nem szabad elfeledkeznünk: mindegyik nép történelmében vannak olyan események, amelyekre nem szabad és nem lehet megtiltani az emlékezést.

Egy nemzeti kisebbségi közösség képviselőjeként átérzem a tibeti nép helyzetét és támogatom békés erőfeszítéseit az önrendelkezés felé vezető úton. Külön öröm számomra, hogy a közeljövőben remélhetőleg megvalósul a tibeti és a magyar kultúra közti kapocs megtestesítőjének, a nagy magyar Ázsiakutató Kőrösi Csoma Sándor vándorútjának feltérképezése.