Megszavazta Sógor Csaba jelentését az Európai Parlament
Strasbourgban, az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén, ma, folyó év szeptember 21-én 382 szavazattal, 250 ellenszavazattal és 23 tartózkodással a képviselők elfogadták azt az Ajánlást, amelynek tárgya az Európai Unió és Pakisztán közötti, visszafogadásról szóló megállapodás volt.
A Lisszaboni Szerződés érvénybelépése óta ez az első visszafogadási egyezmény, amelynek érvénybe lépését az Európai Parlament jóváhagyása is feltételezi. Az EP belegyezését rögzítő dokumentumot Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő készítette.
Az ügy háttere, hogy 2000. szeptember 18-án a Tanács felhatalmazta az Európai Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat folytasson az Európai Közösség és Pakisztán között megkötendő visszafogadási megállapodásról. Több tárgyalási fordulót követően, végül 2009. október 26-án az Európai Közösség és Pakisztán Brüsszelben aláírta a megállapodást. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében az Unió az Európai Közösség jogutódja lett, a megváltozott szabályok értelmében pedig az Európai Parlamentnek is egyetértését kell adnia a javasolt megállapodáshoz. Az EP Külügyi Szakbizottsága pozitívan véleményezte, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Szakbizottsága pedig megszavazta az ajánlást.
A szavazást megelőző vitában Sógor Csaba emlékeztetett: a megállapodás rögzíti a saját állampolgárok, a harmadik országok állampolgárai és a hontalan személyek teljes kölcsönösség alapján történő visszafogadásának kötelességét, valamint megállapítja a visszafogadási eljáráshoz szükséges technikai rendelkezéseket. Hozzátette azt is, hogy a megállapodás fontos eszköze lehet az Európai Unióba (EU) irányuló illegális bevándorlás elleni küzdelemnek és növeli az Unió területén a polgárok biztonságát. Pakisztán jelentős származási vagy tranzitország olyan bevándorlók esetében, akik nem, illetve már nem felelnek meg valamilyen uniós tagállam területére történő belépés, illetve az ottani jelenlét vagy tartózkodás hatályos feltételeinek.
A Pakisztánnal kötött megállapodás regionális szempontból azért fontos, mert támogatni fogja az Uniónak a régió más országaival történő együttműködés fokozására irányuló erőfeszítéseit.
- Mélységesen megindított bennünket mindaz, ami Pakisztánban az árvíz idején történt, és aggodalommal tölt el bennünket mind a mai napig is minden emberjogi sértés, ami Pakisztán területén vagy akár a világban történik, de még nagyobb aggodalommal tölt el bennünket, hogy olyan országokban is sérülnek az emberi jogok, amely országok aláírták a menekültek jogállásáról szóló genfi protokollt - mondotta az erdélyi magyar képviselő.
Sógor Csaba ismételten hangsúlyozta az emberjogi kérdés fontosságát, de leszögezte, hogy ez az egyezmény nem csak a pakisztáni emberjogi kérdésekről szól: - Biztonságot kérnek tőlünk az uniós polgárok, biztonságot a tagállamok, és engedjék meg, hogy egy olyan példát mondjak el, ami Nagy-Britanniában 2010 májusában történt. Két terrorgyanús pakisztáni egyetemista diákot letartóztattak, ám a brit bíróság úgy vélte, a két diák visszaküldése veszélyeztethetné életüket, ezért Nagy-Britanniában maradhatnak. Tehát amikor arról beszélünk, hogy visszaküldés, akkor természetesen jogosan számon kérhetjük Pakisztánon az emberi jogok sérelmét, de ugyanakkor bízzunk meg a tagállamaink bíráiban és bíróságaiban is.
Az ügy háttere, hogy 2000. szeptember 18-án a Tanács felhatalmazta az Európai Bizottságot arra, hogy tárgyalásokat folytasson az Európai Közösség és Pakisztán között megkötendő visszafogadási megállapodásról. Több tárgyalási fordulót követően, végül 2009. október 26-án az Európai Közösség és Pakisztán Brüsszelben aláírta a megállapodást. A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése következtében az Unió az Európai Közösség jogutódja lett, a megváltozott szabályok értelmében pedig az Európai Parlamentnek is egyetértését kell adnia a javasolt megállapodáshoz. Az EP Külügyi Szakbizottsága pozitívan véleményezte, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Szakbizottsága pedig megszavazta az ajánlást.
A szavazást megelőző vitában Sógor Csaba emlékeztetett: a megállapodás rögzíti a saját állampolgárok, a harmadik országok állampolgárai és a hontalan személyek teljes kölcsönösség alapján történő visszafogadásának kötelességét, valamint megállapítja a visszafogadási eljáráshoz szükséges technikai rendelkezéseket. Hozzátette azt is, hogy a megállapodás fontos eszköze lehet az Európai Unióba (EU) irányuló illegális bevándorlás elleni küzdelemnek és növeli az Unió területén a polgárok biztonságát. Pakisztán jelentős származási vagy tranzitország olyan bevándorlók esetében, akik nem, illetve már nem felelnek meg valamilyen uniós tagállam területére történő belépés, illetve az ottani jelenlét vagy tartózkodás hatályos feltételeinek.
A Pakisztánnal kötött megállapodás regionális szempontból azért fontos, mert támogatni fogja az Uniónak a régió más országaival történő együttműködés fokozására irányuló erőfeszítéseit.
- Mélységesen megindított bennünket mindaz, ami Pakisztánban az árvíz idején történt, és aggodalommal tölt el bennünket mind a mai napig is minden emberjogi sértés, ami Pakisztán területén vagy akár a világban történik, de még nagyobb aggodalommal tölt el bennünket, hogy olyan országokban is sérülnek az emberi jogok, amely országok aláírták a menekültek jogállásáról szóló genfi protokollt - mondotta az erdélyi magyar képviselő.
Sógor Csaba ismételten hangsúlyozta az emberjogi kérdés fontosságát, de leszögezte, hogy ez az egyezmény nem csak a pakisztáni emberjogi kérdésekről szól: - Biztonságot kérnek tőlünk az uniós polgárok, biztonságot a tagállamok, és engedjék meg, hogy egy olyan példát mondjak el, ami Nagy-Britanniában 2010 májusában történt. Két terrorgyanús pakisztáni egyetemista diákot letartóztattak, ám a brit bíróság úgy vélte, a két diák visszaküldése veszélyeztethetné életüket, ezért Nagy-Britanniában maradhatnak. Tehát amikor arról beszélünk, hogy visszaküldés, akkor természetesen jogosan számon kérhetjük Pakisztánon az emberi jogok sérelmét, de ugyanakkor bízzunk meg a tagállamaink bíráiban és bíróságaiban is.