Mi történt valójában Ujgurföldön?
Az Európai Parlament a vákáció előtti hét közepén tűzte napirendre az ún. Kína-jelentés vitáját, amelyen Sógor képviselő drámai hangvételű felszólalásában kért egyértelmű európai állásfoglalást az ujgurok védelmében.
Mi történt valójában Ujgurföldön?
Az Európai Parlament a vákáció előtti hét közepén tűzte napirendre az ún. Kína-jelentés vitáját, amelyen Sógor képviselő drámai hangvételű felszólalásában kért egyértelmű európai állásfoglalást az ujgurok védelmében.
Rebija Kadír, az északnyugat-kínai Hszincsiang (Xinjiang) autonóm terület ujgur lakosságának emigrációban élő vezetője Tokióban kijelentette, hogy "közel tízezren tűntek el egyetlen éjszakán Urumcsiban", a terület székhelyén a július eleji etnikai zavargások idején.
"Hova tűntek? Ha halottak, hol találhatók?" - kérdezte a 62 éves asszony szerdai sajtóértekezletén, tokiói látogatásának második napján. A 2005 óta egyesült államokbeli száműzetésben élő Rebija Kadír, aki a müncheni központú Ujgur Világszövetséget is vezeti, azzal vádolja a kínai kormányt, hogy "meg akarja semmisíteni az ujgur népet".
Tokiói sajtóértekezletén Rebija Kadír azt szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség küldjön ki független vizsgálóbizottságot a történtek megvilágítására. "Ha Kína magabiztosan állítja, hogy az egész az ujgurok hibájából történt, akkor nyissa meg a területet, és mondja el a vizsgálóbizottságnak, mi történt valójában" - hangoztatta.
A Kína-jelentés vitájában felszólaló Sógor Csaba képviselő a kínai-ujgur véres konfliktusra reflektálva Kína baráti támogatásában látja a helyzet európai értékek szerinti megoldását:
"A kérdés az, hogy hova állunk?
Kína, vagy a Tien-an-men tér mellé? Kína vagy Tibet mellé? Kína vagy Ujgurföld mellé? 1,2 milliárd kínai, vagy 8 millió ujgur mellé? Az elnyomás, az idegen életforma bevezetése, a kényelem, az egészség, a pénz mellé, vagy pedig a saját kultúrájának megőrzéséhez ragaszkodó paraszti nomád múlt és a szabadság mellé? Visszatekint egy-két kollegám beszédéből az elmúlt kelet-európai rendszerek diktatúrájának a szövege: Egy tizenegy gyermekes nő, aki börtönben ült, és akinek most két gyermeke szintén börtönben van, lehet terrorista?
Hova állunk, ez a kérdés? A papírautonómiák mellé, vagy a valós autonómiák mellé? Az elnyomás, az idegen életforma, Ujgurföld természeti kincseinek kizsákmányolása, vagy pedig a kultúrák megőrzése, a szabadság és a népek önrendelkezési joga mellé? Számomra világos, hogy én hova állok. Remélem a kollegáim számára is. Kínát barátunkká kell tennünk, hogy tanuljon tőlünk, de ehhez nekünk kell példát mutatnunk az emberi jogok a szabadságjog, az önrendelkezés és az autonómiák területén. Még sok-sok tennivalónk van, az újonnan csatlakozott országokra gondolok."
Az Európai Parlament a vákáció előtti hét közepén tűzte napirendre az ún. Kína-jelentés vitáját, amelyen Sógor képviselő drámai hangvételű felszólalásában kért egyértelmű európai állásfoglalást az ujgurok védelmében.
Rebija Kadír, az északnyugat-kínai Hszincsiang (Xinjiang) autonóm terület ujgur lakosságának emigrációban élő vezetője Tokióban kijelentette, hogy "közel tízezren tűntek el egyetlen éjszakán Urumcsiban", a terület székhelyén a július eleji etnikai zavargások idején.
"Hova tűntek? Ha halottak, hol találhatók?" - kérdezte a 62 éves asszony szerdai sajtóértekezletén, tokiói látogatásának második napján. A 2005 óta egyesült államokbeli száműzetésben élő Rebija Kadír, aki a müncheni központú Ujgur Világszövetséget is vezeti, azzal vádolja a kínai kormányt, hogy "meg akarja semmisíteni az ujgur népet".
Tokiói sajtóértekezletén Rebija Kadír azt szorgalmazta, hogy a nemzetközi közösség küldjön ki független vizsgálóbizottságot a történtek megvilágítására. "Ha Kína magabiztosan állítja, hogy az egész az ujgurok hibájából történt, akkor nyissa meg a területet, és mondja el a vizsgálóbizottságnak, mi történt valójában" - hangoztatta.
A Kína-jelentés vitájában felszólaló Sógor Csaba képviselő a kínai-ujgur véres konfliktusra reflektálva Kína baráti támogatásában látja a helyzet európai értékek szerinti megoldását:
"A kérdés az, hogy hova állunk?
Kína, vagy a Tien-an-men tér mellé? Kína vagy Tibet mellé? Kína vagy Ujgurföld mellé? 1,2 milliárd kínai, vagy 8 millió ujgur mellé? Az elnyomás, az idegen életforma bevezetése, a kényelem, az egészség, a pénz mellé, vagy pedig a saját kultúrájának megőrzéséhez ragaszkodó paraszti nomád múlt és a szabadság mellé? Visszatekint egy-két kollegám beszédéből az elmúlt kelet-európai rendszerek diktatúrájának a szövege: Egy tizenegy gyermekes nő, aki börtönben ült, és akinek most két gyermeke szintén börtönben van, lehet terrorista?
Hova állunk, ez a kérdés? A papírautonómiák mellé, vagy a valós autonómiák mellé? Az elnyomás, az idegen életforma, Ujgurföld természeti kincseinek kizsákmányolása, vagy pedig a kultúrák megőrzése, a szabadság és a népek önrendelkezési joga mellé? Számomra világos, hogy én hova állok. Remélem a kollegáim számára is. Kínát barátunkká kell tennünk, hogy tanuljon tőlünk, de ehhez nekünk kell példát mutatnunk az emberi jogok a szabadságjog, az önrendelkezés és az autonómiák területén. Még sok-sok tennivalónk van, az újonnan csatlakozott országokra gondolok."
ESEMÉNYEK
