Az 1956-os forradalom hőseire emlékeztek szerdán Csíkszeredában a Gloria Victis emlékműnél, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa közös szervezésében. Az ünnepségen Sógor Csaba, RMDSZ-es európai parlamenti képviselő, Hidvéghi Balázs, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, valamint Nagy Benedek, egykori 56-os elítélt, politikus mondott ünnepi beszédet.

„Királyi örökséget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ők nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadtak nekünk” – Albert Camus szavait idézve indította ünnepi beszédét Sógor Csaba EP-képviselő, aki arra figyelmeztetett, hogy a szabadságot soha nem adják ingyen, azért meg kell küzdeni. – A szabadságharcra csak szabad szellemű és lelkületű emberek képesek. Ma ezt úgy fogalmazhatnánk meg: autonómiát, csupán autonóm személyek tudnak kiharcolni, azok, akik nem szennyezik a környezetet, nem irtják az erdőt, nem adják el a földet és nem felejtik el anyanyelvüket – hangsúlyozta.

„Ma a szolgalelkület és kicsinyhitűség ellen is harcolni kell. Ez ’56-ban sikerült is, amikor mindenki felismerte, az egymásrautaltság, a szolidaritás és az összefogás szükségességét, amikor az ország népe egy emberként harcolt az önkény ellen. Mindenre elszánt emberek bátorsága jelzi e nagyszerű pillanatot.  Az utcai harcokban nem egymás ellen, hanem egymásért, az országért, egy jobb világért harcoltak a pesti srácok. Hogyan volt lehetséges az együttes harc és győzelem? Mindez egyéni döntések eredménye volt. Azoké az embereké, akik saját életüket is kockáztatták a szabadságért. Ma előttük is fejet hajtunk és megköszönjük, hogy példát mutattak egy embertelen világban – fogalmazott a képviselő.

Sógor Csaba kifejtette: Erdélyben az ’57-ben kezdődő letartóztatásokkal különös forradalom indult el, szolidaritás a szenvedésben. – Ma forradalom és változás csak ott lehet, ahol van áldozatvállalás is, ahol le tudunk mondani egyéni érdekeinkről és a közösség javát, hasznát helyezzük előtérbe. Nem hiába mondják, hogy a XXI. század végére a világ közepe már nem Európában, hanem keleten lesz.  Ott még él a közösségi szellem és akarat. Hinnünk kell, hogy nálunk is maradt ebből a keleti örökségből – mondta.

-A forradalmak általában elbuknak, vérbe fojtják azokat, de a túlélők és az utánuk jövő nemzedékek feladata a kitűzött célokat elérni. Beért-e már ’56, vagy éppen ’89 jelentősége? Inkább azt mondhatjuk, hogy elkezdődött valami, amit folytatnunk kell. Hétköznapjainkban kitartó munkára és türelemre van szükségünk a munkában, a családalapításban, a gyarapodásban, vagy éppen a „közös menetelésben” is, amelyre vasárnap lehetőségünk lesz– mutatott rá a képviselő, aki úgy véli ez a megmozdulás arra biztosan elegendő lesz, hogy a küzdelemben egymásra találjunk, minden nap tudjunk áldozatot hozni és kitartó munkával másokat is szabadokká tegyünk, azokat a velünk élő népeket, akik még mai is egy korábbi rendszer foglyai.