2012-04-30

A kanadai szövetségi kormány védnöksége alatt, folyó év április 27-29. között került sor Ottawában a Parlamenti Képviselők Tibettel foglalkozó 6. Világkongresszusára, a Száműzött Tibeti Kormány, valamint a Képviselők Nemzetközi  Hálózata Tibetért (INPaT) szervezésében.  A rangos rendezvény szervezéséhez Richard GERE neves amerikai filmszínész alapítványa, a Gere Foundation is hozzájárult. Az eseményen részt vett Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő is.

A rendezveny első részét a társ-vendéglátó Richard GERE vezette, aki az INPaT (International Network of Parliamentarians on Tibet) nemzetközi elnöke. Meglátása szerint a kínai politikai döntések nemcsak a közvetlen szomszédos országok jövőjét és egyre szűkülő cselekvési lehetőségeit, hanem Ázsia, sőt a világ szakpolitikáit is befolyásolja. 

Sharon HOM, a Human Rights in China (HRIC) főigazgatója, emberjogi szakértő, az utóbbi évek változásainak függvényében elemezte Kína és a világ kölcsönös függőségének okait. Kínában a munkatörvény, a termeléshez való viszony változott és a cybertecnika révén gyökeresen megváltozott a társadalom, a gazdasági helyzet, valamint a politikai felfogás is. Az ország ratifikált minden nemzetközi emberjogi egyezményt, ennek ellenére politikai rendszere változatlanul autokratikus. Bizonyos értelemben azonos vonásokat mutat az átlag kínai és a tibeti sorsa. HOM asszony kifejtette, hogy a kínai katonai erőszak és az önmagukat tiltakozásul felgyújtó tibetieket vádló agresszív magatartás egyaránt elítélendő; a hagyományos tibeti tiltakozási forma semmiképpen sem tekinthető terrorista megnyilvánulásnak, a tibeti buddhista szerzetesek nem terroristák. A kínai propaganda ilyen jellegű címkézése gyanakvást szül; megkerdőjelezi a kormány intézkedéseinek hitelességét. Az elemző kifejtette, nem elég kínai részről leszögezni, hogy az állam tiszteletben tartja az emberi jogokat, ti. a gyakorlat ezzel ellentétes; a cybertechnológia fejlődése pl. a haladás-, és nem a fokozott ellenőrzés eszköze kellene legyen. Véleménye szerint Kínának meg kell tanulnia tiszteletben tartani a nemzetközi kötelezettségeket: az információ korlátozása emberi jogokat sért. Veszélyesnek és károsnak tartja a cyber-biztonság, az információ és az emberi jogok védelmének együttes hangsúlyózását – kínai politikai kontextusban ez a nyelvezet hiteltelen. Az internet korlátozása a jövő perspektívájának visszafogását jelenti. Sharon HOM szerint a világ politikai dönteshozóinak azon kell fáradozniuk, hogy a technológia ne nyerjen korlátozó szerepet a kormányok kezében. Vélemenye szerint Kínában a megoldást a civil társadalom felerősítése jelentheti, mert ez jelentheti a környezetvédelmi károk kivédését, a korrupció, a több millió migráns helyzetének javítását, a kínai belpolitikai helyzet jobbulása pedig a tibeti kérdés rendezését is eredményezheti.

Jayadewa RANADE indiai légierő-szakértő (Centre for Air Power Service, New Delhi) a kínai katonai és gazdasági erő fejlődésének ütemére figyelmeztetett; aranya meghaladja az Amerikai Egyesült Államokét (AEA). Az ország GDP-je tíz évente megkétszereződött. Ennek ellenére számolni kell a növekvő társadalmi elégedetlenséggel, véleménye szerint a szociális konfliktusok rövidesen visszafogják a gazdasági eredményeket, hiszen Kína a világ kézműveséből a világ mértéktelen fogyasztójává torzul. RANADE véleménye szerint a kínai lakosság belső elégedetlensége, az egypártrendszer tarthatatlansága, a korrupció elleni tiltakozás hoz majd változásokat.

Carl GERSHMAN, a washingtoni National Endowment for Democracy elnöke, a Tibet ellen irányuló kulturális genocidiumról beszélt. Véleménye szerint Kína demokratikus jövője Tibettől függ és a Kínai Kommunista Párt hatalma tíz éven belül megtörik. A gazdasági fejlődésnek köszönhetően Kína 2025-re demokratizálódni fog. Elemzését a jólképzett, de állástalan diplomás-nemzedék egyre hangosabb megnyilvánulására alapozza. Az újgazdadok ugyanis rendszeresen külföldre menekülnek javaikkal; a rendezésre váró ügyeket azonban – Tibet, az ujgurok – Kínában meg kell oldani. GERSHMAN felhívta a hallgatóság figyelmét a megnövekedett kínai tiltakozó-készségre: 1993-ban mindössze 97 tiltakozási akciót jeleztek az országban; 2010-ben 90.000 megmozdulásra került sor. Véleménye szerint Kínának nem fog sikerülni – befolyása révén - Ázsia egészére egypólusos rendszert erőltetni. A kommunizmus évei után a kínai lakosság szellemi életre vágyik. A tibeti buddhizmus, Õfelsége a Dalai Láma személyisége iránt nagyfokú érdeklődés észlelhető. A kínai kormánynak nincs demokratikus  legitimitása, csak gazdasági hozama – merev a politikai, a szociális és a társadalmi rendszer is. Ha a növekedés leáll, krízishelyzet fog előállni. Az elemző reménye szerint a burmai modell, a fegyelmezett átalakulás folyamata be fog indulni: ez lesz az a pillanat, amikor a tibeti vezetéssel a párbeszéd elkezdődhet.

A témához Sógor Csaba, erdélyi magyar EP-képviselő is hozzászólt, elmondta: Burma nem csupán Kína számára lehet példa, hanem Kelet-Európa is tanulhat tőle. „Burma rájött, hogy a katonai diktatúra nem vezet gazdasági stabilitáshoz, az ország békéje és fejlődése érdekében hajlandóak autonómiát adni a kisebbségeknek. Az Európai Unió csak akkor lehet Kína számára minta, ha a kisebbségi kérdéseket az Unió egész területén sikerül rendezni, de még Európában is sok olyan ország létezik, amely a kisebbségi kultúra megőrzésében és támogatásában nem látja még a gazdasági előnyt sem, emberjogi, kisebbségi kérdésekről nem is beszélve” – hangsúlyozta a képviselő. 

Sharon HOM megerősítette álláspontját, miszerint a tibeti nyelv elsajátítása, a tibeti kultúra megismerése teszi majd lehetővé a kínai propaganda előítéleteinek legyőzését. A résztvevők egybehangzó véleménye szerint Indonéziának, mint a régió másik gazdasági potenciáljának is szerepe lehet majd e folyamatban: amennyiben e régió nemzetközi nyitottsága teljesül, a kínai zárt modell veszélybe kerül. A megoldást a környező országok együttesen hozhatják.

Jason KENNEY, kanadai Állampolgársági-, illetve Imigrációs ügyekért és Emigrációért felelős miniszter országának befogadó jellegű, humanitárius hagyományát ismertetve kifejtette: Kanada számára az örök kihívást a szociális kohézió mindenkori megőrzése, a nagyon is különböző eredetű kultúrákat ötvöző társadalom nyitottságának garanciája jelenti. A Kanadai Kormány 3,3 milliárd dolláros adománnyal, a torontói Tibet Kultúrközpont megépíttetésével könnyítette meg a tibeti emigráció beilleszkedését. Az országba évente mintegy 1000 tibeti vándorol be; India után Kanada adott menedéket a legnagyobb tibeti diaszporának. A miniszter hangsúlyozta: a szövetségi kormány prioritása, hogy a tibeti fiatalokat a demokratikus folyamatnak megnyerjék. A szövetségi állam e céllal új portfoliót alapított, a vallásszabadság, a szabadságjogok és a lelkiismereti szabadság védelmében. Az országban nagy hagyománya van a közösségek közötti kölcsönös tiszteletnek.

Thomas MANN EP képviselő, az EP Tibet Frakcióközi Munkacsoportjának elnöke, mielőtt átadta volna a szót Õszentsége a Dalai Lámának, üdvözölte döntését, melynek értelmében átruházta a politikai hatalmat, de változatlanul megmaradt közössége szellemi vezetőjének. 

A jelenlegi, 14. Dalai Láma közösségének négy évszázados politikai hagyományán változtatva modernizálta a tibeti politikai rendszert, mondván, hogy nem egyénekre, hanem a fiatal generáció képzett tagjaira kell alapozni. “Tibet a tibetieké, nem a Dalai Láma tulajdona, mint ahogy Kanada a kanadaiak tulajdona, nem pedig egy politikai párté” . Beszédében Õszentsége összegezte 59 éve tartó politikai harcának főbb állomásait, elégedettségét hangsúlyozva amiatt, hogy a fiatal generáció felelősséget vállal a közösség jövőjének érdekében. A tibeti környezetvédelmi problematika kapcsán Õszentsége kifejtette, hogy a tibeti érdekek megegyeznek minden emberi lény érdekével. A tibeti fennsíkon történő masszív erdőírtás, a gombamódra szaporódó bányák erős környezetszennyező hatásúak. Tibet a világ 3. Energiapólusa, egész Ázsia ivóvíztartálya. A kommunista kínai vezetés döntései maradandó károkat okoznak. Az egész világ érdekelt a tibeti hagyományok megőrzésében – életmód, nyelv, kultúra- erőszakmentes jellegük, együttérző szerepvállaló jellege a békés megoldások garanciáját jelentheti. – Kérem, egy ősrégi országot halálos vég fenyeget! – szólította cselekvésre a Dalai Láma a döntéshozókat és a nemzetközi közvéleményt.

Sógor Csaba és Dr. Lobsang SANGAY, a száműzött tibeti kormány miniszterelnöke

A Dalai Láma politikai szerepét a KalonTripa, Dr. Lobsang SANGAY vette át, és a száműzőtt tibeti kormány miniszterelnöki minőségében tevékenykedik. Saját szakmai-politikai pályafutása – munkával, képzettség révén, a demokrácia jegyében választották funkciójába - azt illusztrálja, megalapozatlanok a kínai vádaskodások, hogy a tibeti társadalomban korszerűtlen, teokratikus viszonyok uralkodnának.  A politikai hatalom átadásával a demokrácia legitimitása igazolódott Tibetben; ugyanakkor ennek jegyében a Dalai Láma után is lehetségessé vált a tibeti ügy képviselete. A miniszterelnök arra kérte a jelenlévő parlamenti képviselőket, a saját országuk alkotmányában szereplő demokratikus elvek jegyében segítsék Tibet ügyét, mert a régió földrajzi helyzete miatt ezzel egy egész kontinens, sőt a Föld lakosságának érdekében emelnek szót.

A harmincöt, magát tiltakozásul felgyújtott tibeti szerzetes közül huszonhat elhunyt. Kétségbeesett tettük az egyedüli tiltakozási mód a kínai uralom túlkapásai ellen, mert Tibetben tilos tüntetni. Képtelenség, hogy ezeket az embereket önfeláldozásuk miatt terroristáknak titulálják. A 2012-es évet a tibeti lobby évének tekintik – emelte ki a miniszterelnök.

Charles BURTON, a kanadai Brock University Politológusa előadásában a tibeti erdőírtás, az intenzív bányászat és a számtalan vízduzzasztó káros természeti hatásait elemezte, hangsúlyozva, hogy a hagyományos tibeti életmódot, az életmódbeli jellegzetességeket és a helyi mezőgazdaságot is ellehetetlenítik. Az „Egy terület – egy Kína” felfogás nincs tekintettel a különböző történelmi felfogásra, a helyi hagyományokra.

Terzin NORBU, a szaműzött tibeti kormány környezetvédelmi politikával foglalkozó minisztere a jelenlegi kínai gazdasági tevékenységet világveszélynek nevezte. A tibeti fennsík a világ 3. legnagyobb ivóvíz-tartalékát jelenti. A területéről eredő nagy ázsiai folyók révén több, mint 3,5 milliárd ember számára biztosít a víz révén megélhetést. A fennsíkon 15 fokkal nőtt a hőmérséklet; a felmelegedés elolvasztja a jégtömböket; a felszín közelében lévő gázok tovább fokozzák a légszennyeződést. A tibeti nomád állatartók a vidék őrei is voltak egyben; letelepítésük megfosztja kéresüktől. Életük ellehetlenedik, tiltakozniuk tilos, így a helyzetből nincs kiút számukra, csak a kétségbeesett, tragikus gesztus, mellyel a halálba menekülnek.

Jung HUANG szingapúri professzor szerint a kínai vezetés tudatában van a változtatás szükségességével. Az átmenet véleménye szerint fokozatos lesz, nem robbanásszerű. A kihívást az jelenti, hogyan lehet tovább éltetni Tibet ügyét.
Brahma CHELLANEY, indiai politológus véleménye szerint Kína jövőjét nem az előbb-utóbb kifulladó gazdaság, hanem társadalompolitikája fogja meghatározni. Az arab világ lángra lobbant egy önmagát felgyújtó öngyilkos tette nyomán – Kínat harmincöt áldozat sem bírta cselekvésre, talán azért, mert a sárkány országa az egyetlen a világon, ahol  a belbiztonsági költségvetés magasabb a nemzetvédelminél. A megtorlás elsődleges, mert a lélekszam 60%-át jelentő kisebbségek fölött meg kell őrízni a hatalmat. Az elnyomás jelenti a kínai állam fő befektetését. A politológus véleménye szerint a nemzetközi közösségre már nem egy csupán morális kérdés megoldása vár Tibet problemetikája kapcsán, hanem egy halaszthatatlan környezetvédelmi katasztrófa hatását kell sürgősen csökkentenie.
Sógor Csaba a Világkongresszus második napján a civil társadalom fontosságára hívta fel a jelenlévő képviselők figyelmét. „Amikor a politika nem ér el pillanatnyilag eredményt a kisebbségvédelem területén, akkor a civil társadalom napirenden tarthatja a problémát” – mutatott rá a képviselő, aki a Csoma Szobája Alapítvány munkásságát példaként említette. Az EP-képviselő elmondta, ezzel a civil kezdeményezéssel, önkéntesek segítségével nem csupán Kőrösi Csoma Sándor egykori zanglai szobáját újítják fel, hanem az indiai település szociális problémáival is foglalkoznak, többek között oktatják a helyi gyerekeket.   

A Kongresszus résztvevői négy kérdéskör kapcsán – a nemzetközi közösség feladata, az emberi jogok kérdése, környezetvédelmi probléma megoldása, valamint a kultúra, a vallás és az oktatás problémaköreiben állítottak össze közös cselekvési tervet, amely belekerült a rendezvény zárómozzanataként elfogadott Ottawai Nyilatkozat szövegébe.  Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselő javaslatait a résztvevők a kultúra, a vallás és az oktatás kapcsán építették bele a cselekvési tervbe. „Nekünk erdélyi magyaroknak is nagy segítség az, ha az egész világot foglalkoztató tibeti kérdésen keresztül mi is elmondhatjuk, hogy kisebbségvédelmi téren milyen hiányosságok vannak Európában” – mondta beszédében az erdélyi magyar képviselő.   

Sógor Csaba EP-Képviselő Sajtóirodája

2012. április 29.,Ottawa, Kanada