A kulturális esemény Mihály János történész  beszédével indult, aki Kék-arany vagy piros-fekete? című előadásával röviden bemutatta a székely zászló történetét, aztán Szekeres Attila István heraldikus tartott bemutatót az általa készített székelyföldi közigazgatási címerekről. 

A történész elmondása szerint a székely szimbólumokról meglehetősen kevés írásos dokumentum áll a rendelkezésünkre, mindössze két olyan zászlókódex van, amely az Erdélyi Fejedelemség korából maradt ránk. Beszéde során kiemelte, a Székely Nemzeti Tanács által elfogadott lobogó Székely Mózes, az egyetlen székely családból származó erdélyi fejedelem idejéből eredeztethető. Ahogyan azt Mihály János fotóábrázolással is alátámasztotta, ma már arra is akad példa, hogy a székely zászló szimbólumait az Európai Uniós zászló mintájára tizenkét csillag közé ékelik.   

 Ha nem is válik hivatalossá a két zászló ötvözete, szimbólumértéke mégis kimagasló, hiszen az Európai Uniónak jelentős befolyása lehet Székelyföld jövőjére – erre próbálta felhívni a hallgatóság figyelmét  Sógor Csaba európai parlamenti képviselő az Erdély és Székelyföld jövője az EU-ban és azon túl címmel tartott előadása során.  

A szövetség képviselője előadásában kihangsúlyozta: bár a Lisszaboni Szerződés különösen fontosnak tartja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmet, addig, amíg nincs a kezünkben egy egységes kisebbségi kerettörvény, más eszközökkel is megőrizhetjük magyarságunkat és megalapozhatjuk Székelyföld jövőjét. Sógor szerint a kisebbségvédelmi aktivitást ki kell egészíteni a szakpolitikai tevékenységekkel. Ez azt jelenti, hogy a határ mellett élő magyaroknak élniük kell a határon átnyúló együttműködési programok kínálta lehetőségekkel, míg a székelyföldieknek a vidékfejlesztési pályázati kiírásokat kell kihasználniuk.