Köszönöm a lehetőséget, hogy Önnel/Veletek dolgozhattam, tanulhattam. Bár a tevékenység jellege nem volt ismeretlen, mégis más oldaláról és más dimenzióban éltem meg. Nagy tapasztalat volt számomra szakmailag és emberileg egyaránt.
 
Az első napokban a tájékozódás jelentette az első számú feladatot, aztán kezdtem valamennyire kiismerni magam az adminisztratív hálóban. Rájöttem, hogy mindennek megvan a maga logikája, rendje, és működik is ... A közlekedés az épületben, a termek, a tolmácsolás-fordítás, a posta kézbesítése, a munkaanyagok kiosztása, a könyvtár. Olyan rendszer az Európai Parlament (EP) működésrendje, amely érdekes és praktikus megoldásokat kínál, és amivel, amiben könnyű együttműködni.
 
Érdekes volt belelátni, hogy egy témából, egy javaslatból, hogy lesz irányelv vagy döntés, milyen folyamatokon megy át az EP “konyhájában”, hány munkamegbeszélésen, egyeztetésen, bizottsági ülésen kerül elő.
 
Számomra ismeretlen témákról is olvastam és hallgattam. Pl. a magas természeti ertékű mezőgazdasági területek rendszeréről. Romániában ez jelen van, csak tudatosan nem figyelünk rá, 2014 a család éve lesz Európában,; egyelőre még bizonytalan Románia csatlakozása az Schengen övezethez. Jó volt felfedezni a könyvtárat, olvasni az amerikai alkotmányról vagy a szerződésjogról Európában, a bírósági ítéletek vérgehajtásáról az Unióban, stb. Utóbbival az itthoni munkám gyakorlatában is találkozok.
 
Véleményem szerint az európai parlamenti képviselők munkája lehetőség a romániai magyar közösség számára, hogy „felhívja” magára a figyelmet, olyan témákat szorgalmazni, amelyek a közösséget érintik, ugyanakkor lehetőség a népszerűsítésre, értékeink bemutatására gazdasági és kulturális területen is. Lehetőségem volt gyakorlatban is látni mennyire fontos a képviselet, az ország és ezen belül a romániai magyarság jelenléte az EP-ben, a képviselői személyes jelenlét, a felszólalások, a konferenciák, a sajtójelenlét stb. révén.
 
Sok sikert a további munkához/munkátokhoz!

Harmadik országból származó, magyar kisebbségi közösség tagjaként nyílt lehetőségem arra, hogy - Sógor Csaba EP képviselő úrnak köszönhetően –– bepillantást nyerjek az Európai Parlament mindennapjaiba.

Medgyesi Emese és Kovács Richárd asszisztensek útmutatásával és támogatásával a gyakorlat keretén belül belekóstolhattam az emberjogi, vidékfejlesztési, vagy éppen egységes európai csapásirányokat kieszközlő parlamenti ülések sokszor természetesen vitáktól sem mentes miliőjébe, továbbá a Képviselő úr munkáját erősítő és segítő (korántsem egyszerű) irodai tevékenységbe. Az EP-ben töltött egy hónap lefolyása alatt részese lehettem az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 163. évfordulóját európai környezetben ünneplő március tizenötödikei megemlékezés előkészületeinek, a híres marosvásárhelyi Maros néptánc-együttes brüsszeli fogadásának és nagysikerű szereplésének, valamint a Mük szeretünk itt élni című, a moldvai csángókról szóló háromnyelvű kiadvány bemutatóját megelőző munkálatoknak.

Ezúton is köszönöm a Képviselő úrnak és tanácsadóinak, hogy a sokszor borúlátó, és kilátástalan világlátást is magában rejtő kisebbségi közösség tagjaként, a gyakorlat leteltével az európaiságot, nyitottságot létező jelenségként megélt emberként térhettem haza. Bízom abban, hogy az ott szerzett tapasztalatokat továbbadhatom és kamatoztathatom saját közösségem életében is. 

A Brüsszelben, illetve Strasbourgban töltött közel egy hónap élményeit, tapaszatlatait nehéz röviden összefoglalni. A sokoldalú parlamenti élet, az ottani munkamódszerek megtapasztalása, az ott köthető ismerettségek és nem utolsó sorban  Belgium, illetve Elzász felfedezésének lehetőségei mind részei a gyakornokságnak.
A mindennapok lendülete, lüktetése, a kiszabott feladatok sokoldalúsága és a több nyelven való boldogulás szükségessége minden gyakornok számára, szakterülettől függetlenül, komoly kihívást jelent. Számomra a legnagyobb élményt a különféle rendezvények, konferenciák meglepő gyakorisága jelentette, illetve, hogy a mindannyiunk jövőjét befolyásoló döntések forráspontjánál lehettem.
Igazán egyedi tapasztalat volt, meggyőződésem, hogy pályaválasztásomra és további tanulmányaimra is komoly kihatással volt. Hálás vagyok a lehetőségért, a segítségért és az irodában uralkodó törhetetlen jó hangulatért!

Furcsa tapasztalni, hogy a velünk élő történelem a jelenben, köztünk kel életre. Gyakornokságom alatt az Európai Parlamentben ezt többször tapasztalhattam, bár a feszes időbeosztás miatt kevés időm jutott töprengeni róla. A Belliard sugárút felől megközelítve, eltéveszthetetlen az irány, elég, ha a siető „eurokratákat” követjük, akik szinte minden napszakban töprengve, feszülve, vagy éppen felcsigázva sietnek a brüsszeli európai negyed épületeibe. Bár az épület-együttes nagy részét a 90-es évek elején építették, néhányukat jóval az ezredforduló után fejezték be, mégis élő történelemként tárulnak elénk. A Wiertz utcáról belépve a parlamentbe, rögtön Altiero Spinelli, az euro-föderalizmust támogató, egykori politikus szigorú tekintete előtt vagyunk kénytelenek elhaladni.

Strasbourgban, a „Bábel tornyával” kimagasló parlamenti épület egyik szárnya a kiemelkedő brit politikus, Winston Churchill nevét viseli, aki a maga is sürgette az „Európai Egyesült Államok” létrejöttét.  Kellemes emlékeim maradnak azon izgalmas gyűlésekről, amelyekre az egykori magyar miniszterelnökről, Antall Józsefről elnevezett épületszárnyban került sor. A végtelenségig lehetne folytatni azon történelmi személyiségek sorát, akikről már nem volt lehetőség az új épületek gyűléstermeit elnevezni, annak ellenére, hogy személyiségük, életük, munkásságuk révén részeseivé váltak az Uniónak.

Az "állandó" közelmúlt és az alakuló helyzetek, lehetőségek történelmébe, illetve hátterébe terelt - mint gyakornokot - a parlamenti élet (és munka); naponta "statisztáltam" a harmadik emeleten levő, a belsősök köztudatában Mickey-egér kávézóként ismert helyen, ahol informális keretek között születtek „halhatatlan ötletek”, módosító javaslatok, tanácsok, és alakultak karrierek. Természetesen a testi-szellemi felfrissülést biztosító kávé, tea fogyasztása közben.

A parlamenti étkezde ablakán kipillantva látható az egykori berlini fal egy darabja. A brüsszeli EU-s épületek nem csupán Európa minden részéről származó alapanyagokból épültek, hanem ugyanígy, a kontinens minden szögletéből származó történelemből is. Az itt élők, dolgozók - legyen az képviselő, asszisztens, gyakornok - szinte elveszve érzik magukat a mindennapi munka tömkelegében, utólag mégis így válik mindenki idővel, a maga módján, az élő történelem részévé: a holnapi tervek, a mai tettek, tegnapi hírek, tegnapelőttől már történelemmé válnak!  Én így éltem meg gyakornokságom Sógor Csaba irodájában.